A Charlie Hebdo elleni támadás után Európa vezetői kart karba vetve meneteltek, kiálltak a béke, a szabadság és a félelem nélküli világ mellett. Ott volt Orbán Viktor is.
Vonult. Majd nyilatkozott:
- „A gazdasági bevándorlás rossz, ezért a hazájukat gazdasági okokból otthagyóknak Magyarország nem tud menedéket nyújtani.”
- „Nyilvánvaló, hogy vannak országok, és Magyarország is ezek közé tartozik, amik eddig is azt gondolták a bevándorlásról, hogy az rossz dolog.”
- „Nagyon határozottan világossá kell tenni, hogy mi nem fogjuk megengedni, legalábbis amíg én vagyok a miniszterelnök addig biztosan nem, és amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország.”
- „Nem akarunk tőlünk különböző, kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani.”
És épült a kerítés, toloncolták vissza, meg Ausztria felé a menekülteket, tüzelték a népharagot, plakátolták a köztereket, bezárták az országot.
Orbán pedig Magyarország megmentőjeként kezdett viselkedni. Egy olyan világban, ahol egyedül nem lehet győzni. Megmenteni sem. Egyedül csak magára maradhat az ember.
A Charlie Hebdo elleni támadásban 12 ember halt meg. Aztán a novemberi, párizsi terrortámadásban meghalt 137 ember, Orbán meg feltette a kérdést: „mi az emberségesebb: lezárni a határokat vagy ártatlan európai polgárok életét kockára tenni?”
Akkori parlamenti felszólalásában Brüsszelt hibáztatta, ahol „azt mondják, a bevándorlás jó dolog. De a bizonyítékok mást mutatnak: ez egy kölcsönös vesztes helyzet. (…)Meg kell üzenni a migránsoknak, hogy itt nem az várja őket, amire számítanak.”
Új európai politikát sürgetett és elutasította a kötelező betelepítési kvótát.
A kvóta csak szétterítené a terrorizmust Európában.
És épült a kerítés, toloncolták vissza, meg Ausztria felé a menekülteket, tüzelték a népharagot, plakátolták a köztereket, bezárták az országot.
Mára népszavazási kérdés lett a kvótából, aminek jogi kötőereje nincs, de kampányfogásnak tökéletes, a Fidesz már 2018-ra készül.
A népszavazási kampány során pedig szlogenként használja az európai terrortámadásokra reflektáló szövegeket, hogy mindenkiben tudatosuljon például, „a bevándorlási válság kezdete óta Európában több mint 300-an haltak meg terrortámadásban”, vagy „a párizsi merényleteket bevándorlók követték el.”
A párizsi merényletek agytrösztje, Abdelhamid Abaaoud apja 1975-ben vándorolt be Belgiumba, ő marokkói származású belga volt.
Az elegancia nem politikai kategória, de attól még nem elegáns az emberek félelemérzetére politikát alapozni, ha a reszketés visz el valakit a szavazófülkébe, azt nem értékelhetik sikerként a kormánypártok.
Lassan nem múlik el nap támadás nélkül, Nizza, München, Ansbach, Tusványos.
Tusványoson nem volt támadás, ott Orbán beszélt. A támadások árnyékolta Európáról.
…fontos, hogy megpróbáljuk – és Európa előtt szerintem a következő évben ez a legfontosabb feladat – közösen, európai szinten is definiálni, hogy mi az, ami ellen harcolnunk kell. (…) Természetesen a felszínen ez úgy jelenik meg, mint migráció, mint terrorizmus, mint bizonytalanság.
És Orbán beszélt a félelemről is, arról a félelemről, amit valójában ő is szít.
…a bizonytalanság és a félelem, amely ma az alappszichológiai jellemzője az európai kontinensnek, megöli a lelket. Ha fél az ember, akkor nem vállalkozik nagy dolgokra, ha fél az ember, akkor védekezik.
Ellenben, ha fél az ember, nagynak és hatalmasnak látja a szavak szintjén Európával szembeszálló kormányfőjét, ha fél az ember, bújik, menedéket keres, ha fél az ember, könnyebben megtéveszthető, ha fél az ember, hinnie kell valamiben és valakiben.
Kiemelt kép: MTI / Koszticsák Szilárd
