Viszonylag egyszerűen adhatunk erre választ: nézzük meg a jelenleg Észak-Amerikában (kisebb százalékban pedig globálisan) futó, illetve éppen divatba kerülő technológiákat és folytassuk a gondolatmenetet ezekből előre egy sci-fi író szemével. Haladjunk magunktól a nagyobb környezet irányába, fentről lefelé és kezdjünk is rögtön a fejünkkel.
Egyaránt fokozza majd a hatékonyságot és az élettempót az ún. kiegészített valóság (augmented reality) – a látott valóságra a szemüvegünkbe bújtatott elektronika háttérinformációt vetít, amelytől hatékonyabban tudunk majd szerelni, operálni, kommunikálni vagy létezni egy párhuzamos valóságban úgy, hogy közben az eredeti valóságról sem veszítjük el a figyelmet – ez ugyanis az AR nagy előnye a virtuális valósággal szemben. Gyermekeink valószínűleg úgy fognak majd ránk nézni, hogy fogalmunk sem lesz: minket néznek-e vagy barátaikkal beszélgetnek-e a szentbeszédünk közben. Mindez azért is lehetséges lesz, mert az AR-t nemcsak szemüvegen, hanem a piaci megjelenéshez egyre jobban közelítő okoskontaktlencsén keresztül is kaphatjuk majd.
Elég esélyes, hogy az AR-t majd telefonunk hajtja. Okostelefonunk, mint személyazonosságunk második (vagy akár első) védvonala folyamatos fejlesztés alatt lesz: hangból, vérből vagy ki tudja, akár baktériumauránkból is azonosíthat majd minket. Az évtizedek múlva hasító 4G vagy 5G miatt gond nélkül tudja streamelni a Facebook VR-változatát és ha mindezek mellé még szerencsénk is lesz, ehhez olyan akku jár, amely egy napig is elbírja az ilyen jellegű terhelést – vagy indukciós töltő lesz a munkahelyeken, a bárokban, az autókban, és akár még a buszokon is. A szemrevalók és a telefonok új megoldásokat biztosítanak a reklámszakmának és a hirdetőknek is, hiszen közvetlenül kontaktlencsére lehet majd célzott hirdetést küldeni, illetve lehetnek majd olyan zónák is a városban, amelyek kifejezetten reklámgazdagok vagy reklámmentesek is – havi előfizetés fejében.
Az otthoni környezetben erős változást jelenthetnek majd a 3D-nyomtatók, amelyek talán még a háztartási hulladékot is fel tudják használni arra, hogy nyomtatóalapanyagot készítsenek. Így könnyebben tudunk majd magunknak papucsot, tányért, vendégpoharat, játékbábut, USB-kábelt vagy dobfelszerelést nyomtatni, a profibb készülékek persze gyógyszereket és ételeket is gyárthatnak majd nekünk, kérdés, házi használatba kerülhetnek-e az ilyen termékek 20 éven belül és vajon milyen engedélyeztetési folyamatok után történhetne meg mindez.
Közlekedésünk pedig, csak hogy az utcára is kikerüljünk, szintén gyökeresen megváltozik: bevásárlásaink nagy részét házhozszállítással is intézhetjük, izmos szállítórobotok helyett drónok fogják a kívánt termékeket ajtónk elé (vagy erkélyünkre) dobni. Az utakon pedig ugyan repülő autók még mindig nem fogják a városok légterét zavarni (éppen elég lesz a drónok adta intéznivaló), de az elektromos autók egyre nagyobb teret kapnak a városi közlekedésben: hatékonyabbak, környezetkímélőbbek, személyre szabhatóbbak, frissíthetőbbek, frissíthetőbbek és gyorsabban szervizelhetőek is lesznek. Sőt, csak hogy a bicikliutak is jobban tömve legyenek, még a házi giroszkópos sétajárművek (értsd: Segway-klónok) kora is igen könnyen elérkezhet.
