Életének 87. évében, február 25-én hosszas betegség után szívelégtelenség következtében elhunyt Psota Irén, a nemzet színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész.
A napjaink egyik legnagyobb magyar színésznőként tisztelt művésznőt csütörtök délután, a Farkasréti temető Makovecz ravatalozójában római katolikus szertartás szerint búcsúztatta a család; továbbá az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Fővárosi Önkormányzat, valamint a Madách Színház Igazgatósága. Rajtuk kívül pedig természetesen számtalan pályatárs és pár száz gyászoló rajongó, akik egy szál virággal a 15 órakor kezdődő szertartás előtt róhatták le kegyeletüket.
Bodrogi Gyula, Haumann Péter, Nemcsák Károly, Almási Éva, Balázsovits Lajos, Koltai János, Székhelyi József, Szerednyei Béla, Szacsvay László, Tordy Géza mellett a fiatalabb generáció is képviseltette magát, így többek közt Csonka András és Till Attila is feltűnt a gyászolók között.
Pontban három órakor a lelkész beszédével kezdődött meg a búcsúztató, amit aztán Bagdy Gábor, Budapest főpolgármester-helyettesének, Balog Zoltán, az emberi erőforrások miniszterének, Almási Éva színművésznek és Szirtes Tamás, a Madách Színház ügyvezető igazgatójának beszéde követett.
Kollégái különösen elérzékenyülve emlékeztek meg a művésznőről. Almási Éva a könnyeivel küszködve Psota Irén könyvéből olvasott fel, találomra kinyitva a kötetet; mondván, hogy Psotától csak Psota búcsúzhat. Szirtes Tamás pedig hosszasan beszélt arról, mennyire sokoldalú tehetséget vesztettünk el. A színházigazgató boldognak érzi magát, hogy bekerülhetett abba szűk baráti körbe, ahová az elhunyt színésznő csak keveseket engedett be.
A művésznőt kedvenc virágával, fehér rózsákkal borított koporsóban, az általa énekelt Nagy utazás című dal mellett helyezték végső nyughelyére.
