A csillagvárosok mindegyike az ősrobbanás (vagy ősrugózás?) utáni 600 millió év során jött létre, egyikük pedig akár minden eddig észleltnél idősebb lehet – igaz, a világegyetemnek csupán szeleteit ismerjük.
Az biztosnak tűnik, hogy ezek a galaxisok részesei voltak annak a hullámnak, amely reionizálta az univerzumot. A reionizáció azt a folyamatot jelöli, amikor a hideg és semleges hidrogénnel kitöltött univerzum átalakult olyan világegyetemmé, amely ionizált hidrogént tartalmazott, utóbbi összetevőire – protonokra és elektronokra hasadt. Ekkor vált a korai világegyetemet kitöltő hidrogénköd átlátszóvá az ibolyántúli sugárzás számára. A semleges hidrogén körülbelül 300 ezer évvel az ősrobbanás után töltötte ki a világegyetemet, a reionizáció pedig az ezt követő 1 milliárd évben zajlott le. Az asztrofizikusok szerint az első csillagok és galaxisok sugárzása indította be a reionizációt.
Az azonban még vita tárgya, hogy ez a folyamat néhány hatalmas, galaktikus vagy sok-sok apróbb “fellobbanásnak” volt köszönhető – az utóbbi tűnik valószínűnek.
S hogy az előbbi, némileg száraz magyarázatot ellensúlyozzuk egy kicsit költőibb megfogalmazással, idéznénk a NASA egyik vezető tudósát, John Grunsfeldet a témában. “Ez az az időszak, mikor a világegyetem elkezdett csillagokat és galaxisokat létrehozni, melyek azokat a kémiai elemeket teremtették meg, amikből szó szerint állunk; az oxigént, amit lélegzünk, a vasat a vérünkben, a kalciumot a csontjainkban – ez minden kezdete.“
Csillagpor vagyunk.