Az állomáson senki sem várta, két hétig mindenki vele foglalkozott, de csak felismerték, igazából nem tudták, kicsoda ő és miről híres. Groteszk utazása volt Barcelonában, Madridban és Zaragozában.
Barcelonába pedig úgy érkezett, hogy a vasútállomáson senki sem várta, elfelejtettek egyeztetni, hogy melyik vonattal jön, így kénytelen volt egy koszos panzióban meghúznia magát.
Az amerikai történész, Thomas F. Glick szerint ez tökéletesen mutatja be, hogy mennyire is volt szürreális a tudós spanyol útja 1923 februárjában és márciusában.
Einstein – miután 1921-ben a fényelektromos jelenségért 1921-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat – előadásokat ment tartani Barcelonába, Madridba és Zaragozába, Esteve Terradas fizikus és Julio Rey Pastor matematikus hívták meg, nem kevés pénzért.
Két évnyi fizetés
Terradas hétezer pesetát ajánlott a német tudósnak a barcelonai és a madridi előadásaiért, ez akkoriban egy egyetemi tanár két évnyi bére volt.
De Einsteint soha nem érdekelte az előadásai és könyvei után járó díjazás, állítja Hanoch Gutfreund fizikus, aki egyike a legnagyobb Einstein-kutatóknak.
A tudós egy hosszú utazás utolsó állomásaként érkezett Spanyolországba, előtte megjárta Japánt és Palesztinát is. A spanyolok hősként várták őt, anélkül, hogy igazán tudnák, hogy ki ő és miről híres. Julio Camba 1923. március 6-án így írt erről az El Sol-ban:
Teltház fogadta őt az előadóteremben, szűnni nem akaró taps. Valójában mindenki imádta őt, de ha megkérdeztük volna bárkitől, hogy miért, milyen eredményeket ért el az előadó, senki nem tudott volna rá válaszolni. Az előadását sem értették.
Lábnyom
Glick szerint tudományos szempontól teljesen haszontalan volt Einstein látogatása.
“Nem hiszem, hogy a látogatása közelebb vitte volna Spanyolországot tudományos értelemben Európához, nem sikerült szakmai szempontból lábnyomot hagynia maga után.”
A barcelonai előadásán ott ült Joaquim Xirau Palau filozófus is, Einstein az általános relativitáselméletről beszélt. A filozófus szerint “négyen-öten követhették azt, amit mond, egy tucat embernek volt meg nagyvonalakban, a többiek csak azért jöttek, hogy lássák a fura frizurás, különc tudóst.” Aki nem magyarázott, csak beszélt, de senki nem kérdezett, senki nem szakította félbe.
Csók
Einstein világa ugyanis annyira nehezen érthető volt, hogy a sajtó is inkább az ilyen-olyan bulvárhírekről számolt be, mint előadásainak mondanivalójáról.
Az El Heraldo de Aragón a zaragozai látogatásakor például arról, hogy annyira lenyűgözte a tudóst egy kéttagú banda előadása, akik énekeltek és táncoltak, hogy egyiküket megölelte, majd megcsókolta.
Einstein látogatását végül a polgárháború és Franco diktatúrája törölte ki a spanyol történelemből, a francoisták ugyanis Glick szerint hallani sem akartak Einstentről, ugyanis pacifista volt, világnézete a lehető legtávolabb állt a diktátortól.
Egyedül Luis Bagaría anekdotája maradt fenn azóta is, a spanyol fizika oktatás szerves része.
Van Einsteinnél híresebb ember? Igen. Aki megérti őt.
Nyitókép: a kép közepén Einstein és XIII. Alfonz király, az ABC archívumából
(El País)
