Hős apának érezzük magunkat, aztán nem értjük, miért idegbeteg a feleségünk, és miért neurotikusak a gyerekek

A kisfiam 11 hónapos, de soha nem éltünk együtt, mert az édesanyjával már a terhesség alatt véget ért a kapcsolatunk.

Három hetes a gyermekünk, és a feleségemmel együtt úgy érezzük, hogy a régi szerepminták elavultak. Míg a szüleinknek nem volt kérdés, hogy mit jelent férfinak és nőnek lenni, addig a mi generációnknak ezt majdnem a nulláról kell felépítenie.

Nemrég munkahelyet váltottam, hogy többet lehessek a családdal. Most nyolc órában dolgozom home office-ból.

Az ügyvédként dolgozó Mátyás attól fél, hogy különélő szülőként nem lesz elég elmélyült a kapcsolata a kisfiával. Hetente többször órákat autózik, hogy lássa a gyermekét, de így is mindenről lemarad az idő szűkössége miatt.

A mérnök foglalkozású József elsősorban boldog házasságát szeretné védelmezni, ismerősei között ugyanis azt látja, hogy szépen indult kapcsolatok mennek tönkre a családalapítást követő néhány évben.

A magát viccesen gyógyulófélben lévő munkaholistaként bemutató Gábornak pedig az otthoni munkavégzés jelent kihívást. Kétgyerekes családapa lévén nehéz gyakorlati szintre emelnie “az apa fizikálisan otthon van, de valójában mégsem ér rá” elvét.

József, Mátyás és Gábor nem három jó barát, akik egy pofa sör mellett kiöntötték egymásnak a szívüket. Kilencedmagukkal egy workshopon találkoztak, ahol Léder László pszichológus, coach és Dézsi Réka szüléstámogató, tréner először próbálkozott meg azzal, hogy édesapákat kiscsoportos foglalkozáson, interaktív módon szólítson meg. Idén indított, Apa Akadémia névre hallgató előadássorozatuk hiánypótló, arra koncentrálnak ugyanis, hogy napjainkban hogyan lehet újraértelmezni az apai és anyai szerepeket. Emellett igyekeznek megoldási javaslatokat kínálni a családok, kiemelten a férfiak hétköznapi problémáira. Legutóbbi workshopjukon a munka-magánélet egyensúlya volt a központi téma. Ide ülhettem be hallgatózni.

A fiam tanított meg az ölelés fontosságára

Szerintem egy jó apa legfontosabb dolga, hogy….

A bemutatkozás után közvetlenül egy befejezetlen mondatokat tartalmazó lapot kapott a társaság. A módszert igen gyakran használják a coachingok során önfejlesztő gyakorlatként – ismertette a feladatot Léder László. A fenti gondolatnál mindenki elidőzött, majd megbeszélték, kinek mit jelent jó apának lenni.

Volt, aki az anya legfőbb támaszaként jellemezte, más védelmező pozíciót szánt a család férfi tagjának, de többen így fogalmaztak: „az apa legfontosabb dolga, hogy szeresse a gyerekét.” A pszichológus pedig megragadta az alkalmat, és tudományos tényekkel igazolta a férfiak vélekedését.

Több  vizsgálat és kísérlet is bebizonyította már, hogy az apa részéről nincs szükség semmiféle macsóságra vagy hagyományos értelemben vett maszkulin példamutatásra ahhoz, hogy a fiából egészséges lelkületű felnőtt legyen. Kizárólag az fontos, hogy szeresse a gyerekét. Az apa nem nemi modell, ugyanúgy szerető szülő, mint az anya.

Mindez persze nagyon jól hangzik elméletben, de a gyakorlati része a legtöbb férfinak nehézségeket okoz – derült ki nem túl nagy meglepetésemre a körülöttem ülő apukák reakcióiból, amikor rákérdeztem: mégis hogy állnak az érzelemkifejezéssel? Nem számítottam ennyire őszinte válaszra, de érdeklődésemre az egyik édesapa elmesélte, hogy számára az igazi intimitás negyven évig másodlagos volt, az ölelés jelentőségére második házasságából született kisfia tanította meg.

Az én generációmnak általánosságban nem túl jó a mintája e téren. Én például soha nem láttam, hogy a szüleim csókolóztak vagy ölelkeztek volna. Édesapán kifejezetten operatíve nevelt, ha éhes voltam, enni adott, ha fáztam, betakart, de mivel a napi programban nem szerepelt tételesen, hogy simogasd meg a fejét, ezért ez általában elmaradt.

Az édesapa elmondta, a saját gyerekeinél kifejezetten figyel arra, hogy előttük is szeretgesse a feleségét, így felnőttként nekik ez már nem lesz idegen.

Léder László pedig kétszer is aláhúzta a problémáit megosztó édesapa gondolatait. A szoros viszony kialakulása miatt nagyon fontos volna, hogy az apák fürdessék, öltöztessék, etessék a gyerekeiket, az érintés ugyanis a lelki kötődés alapja.

Nincs az a pénz, amivel a gondoskodást pótolni lehet

Egy apa nem lehet kampányszerűen a gyerekeivel, nem játszhat az életükben vendég szerepet.

– terelte a szót a munkára Léder. A szakember szerint társadalmi szinten muszáj felülírnunk azt a sztereotípiát, hogy egy anya akkor tökéletes, ha mindig a gyereke mellett van, de egy férfi akkor is jó apa, ha jön-megy, hozza haza a pénzt, és néha jelen van a család életében.

Ha jó apák akarunk lenni, akkor nagyon rendszeresen, nagyon intenzíven, sok időt kell a gyermekünkkel tölteni. 

– folytatta, majd néhány tényszerű információval igyekezett képbe helyezni a résztvevőket. Mert bár az anyaság és a karrier összeegyeztethetőségének problémáiról szerencsére egyre többet hallani, a férfiak vállát nyomó terhekről jóval kevesebb szó esik.

A világon mindenhol a férfi az elsődleges családfenntartó, de Magyarországon a KSH adatai szerint 2008 után kimondottan nőtt a nyomás a férfiakon. Ennek több oka is van. Egyrészt nagyon kevés a tisztességes bért fizető részmunkaidő állás, másrészt a munkáltatók előnyben részesítik a családos férfiakat, mert őket kiváltja otthon a feleség, plusz motiváltak a munkára.

Ez a helyzet sem a nőnek, sem a férfinak nem jó, de jelenleg sajnos ebben a szituációban kell boldogulni, és megpróbálni mindkét félnek egyensúlyoznia a család és a munkahelye között.

Úgy érezzük, hogy hős apák vagyunk, amiért szétdolgozzuk magunkat, és mindent megteremtünk a családnak, és aztán nem értjük, hogy a feleségünk miért idegbeteg, a gyerekek pedig miért neurotikusak. Egyszerű: azért, mert nem ez a normális.

Nagyon nehéz megértetni az apukákkal, hogy amikor a baba megérkezik, akkor szinte semmi másra nincs szüksége, csak egy négyzetméternyi helyre a szobájukban – fűzi hozzá Dezsi Réka, a női oldal képviselője. A jelenlévő férfiak pedig egyből elismerték, hogy bár a vásárlási láz egy része a feleségüktől jön, az igény, hogy adjunk meg mindent az utódainknak, az apában gyökerezik.

„Tipikusan férfi hozzáállás szerintem, az Ezen ne spóroljunk elve!” – vélekedik Gábor, majd egy másik apuka egyből kontrázik egy személyes példával.

Nekünk most van egy húsz és egy negyven éves autónk, de az a helyzet, hogy ha az ember megnéz egy töréstesztet, akkor inkább kifizet minden pénzt, csak legyen biztonságban a családja.

Léder László felhívta a férfiak figyelmét, hogy bár a fészekrakási ösztön abszolút létező jelenség, azért nagyon észnél kell lenni, mert a céges marketing, a reklámok nagyon rájátszanak erre, hatalmas nyomást helyezve ezzel mindkét szülőre.

Egy másik jelenlévő úgy vélte, a kisbaba érkezése előtt egy financiális terv készítése sokat segíthetne a pároknak abban, hogy elkerüljék a túlköltekezést. „Ha leírva is látnák a következő tíz évüket, akkor lehet, hogy rájönnének, milyen felesleges mindent újonnan megvenni.”

Támad a rokonság

A beszélgetés során szépen lassan elérkeztünk a magánélet egyik kritikus pontjához, az úgynevezett rokonmenedzsmenthez, amivel kapcsolatban a friss apukának voltak kellemetlen tapasztaltai. Ezen nincs mit szépíteni, kisbabájuk születése óta Józsiékhoz az anyósa és apósa szinte beköltözött.

Természetesen nagyra értékeltük a segítségüket, de azt vettem észre, hogy engem már zavar a jelenlétük. Három hetes a gyerek, ebből két héten keresztül nálunk voltak, és most hétvégén megint jönnek. De ezen kívül jött még a feleségem húga, és az ő barátja, meg múltkor még az én öcsém is beugrott hozzánk, úgyhogy összesen nyolcan voltunk a 43 négyzetméteres otthonunkban.

Az apuka tanácstalanságának köszönhetően kiderült, hogy – sok minden más mellett – mi az, ami a mai világban kifejezetten az édesapa feladata. A két tréner a rokonmenedzsmentet elsősorban a férfi reszortjának tartja, hiszen az anyának van ezer más dolga a baba körül.

A nagyszülők, látogatók fogadása, esetleg kellemetlen elutasítása tehát a férfire hárul, ám ez csak akkor működik jól, ha az anyával összhangban történik – mondják. 

Vagyis először ők ketten kommunikálják egymás között, hogy adott időszakban számukra mi a kényelmes. Dezsi Réka pedig felhívta az édesapák figyelmét arra, hogy a szülés után az anyának nagyon jót tehet lelkileg, ha az édesanyja vagy az anyósa személyében akad plusz segítsége.

Hazatérés a munkából – de hogyan?

Olykor annyira erősen koncentrálunk az anyasággal járó nehézségekre, hogy elfelejtjük, a férfiaknak is akadhatnak gondjai azzal, hogy nyolc-tíz óra munka után otthon is teljesíteniük kell.

Léder László az úgynevezett puffer idő (átmeneti idő a munka és a családi élet között) hiányát látja  az egyik legnagyobb megoldandó problémának esetükben.

Gábor élethelyzete kitűnően példázza a problémát. Mivel otthonról dolgozik, saját bevallása szerint nehezen birkózik meg az átállási idő hiányával.

A munkába járással eltöltött idő tökéletesen alkalmas volna arra, hogy fejben letegyem az ottani feladatokat, és ráhangolódjak a gyerekeimre és a feleségemre, de mivel home office-ban dolgozom, így a szoba küszöbén átlépve csak veszek egy nagy levegőt, és közlöm, hogy megjöttem.

Gábor esete speciális, de sok férfinek, így például Józsefnek, akkor is nagyon nehéz visszazökkenni a szerettei közé, ha negyven percet tömegközlekedik a munkahelyéről. Az édesapa gyermeke születése óta csak néhány napot dolgozott, de már érzi, hogy meg kellene toldania ezt az időt még valamilyen tevékenységgel.

Ilyenkor azt érzem, hogy még a projekteken pörög az agyam, nem tudok másra figyelni, és azt szeretném, ha nem szólna hozzám egy kis ideig senki

– osztotta meg a többiekkel a gondjait József.

Léder László megoldásként egyfelől a kommunikációt javasolja, magyarán, hogy beszéljünk arról a társunkkal, hogy nekünk most szükségünk van még egy órára, hogy igazán hazaérjünk, másfelől elárulta, hogy a munkahelyi gondok elengedésére léteznek például imaginációs technikák, amiket érdemes elsajátítania mindenkinek.

Emellett a tréner hozzátette, muszáj megteremtenünk a kultúráját az online jelenlétnek is, mert ha tudatosan nem figyelünk arra, hogy a napunknak bizonyos időszakában megszabaduljunk az okoseszközeinktől, akkor az veszélyes lehet a családi életre.

A tréner tanácsa már csak azért is megfontolandó, mert ezzel példát mutatunk a gyerekeinknek, akiket tűzzel-vassal üldözünk, amikor megállás nélkül nyomkodják a telefonjukat

A jó minta szolgáltatása pedig legalább annyira apai, mint amennyire anyai feladat.