Belföld

Ilona, az Év Jegyellenőre a külföldiekről: Sokkal rendesebbek, mint a magyarok

Idén is kihirdette az Év Jegyellenőre versenyt a Budapesti Közlekedési Központ: a hat jelöltre február 27-e és március 6-a között lehetett szavazni a BKK Facebook-oldalán. A győztes végül a Szabolcsból származó Dankó Ilona lett, őt kérdeztük a szakmáról.  

Nagyon kis különbséggel sikerült végül győzni. Mozgósította az ismerősöket?

Persze. Szabolcsból származom, három évtizede költöztem fel Budapestre. A lányom és a fiam családja nagyon izgultak értem, még a hétéves unokám is szólt az óvodában a többieknek, hogy a pesti mama lehet az év ellenőre.

Közönségszavazás volt, a BKK követői a videókra adott reakciókkal mondhatták el, kit akarnak győztesnek. Milyen gyakran frissítgette az oldalt?

Az első napon sokszor, aztán később kevesebbszer. Március 6-án délben zárult a verseny, előtte egy nappal még egyszer megosztottam, mert láttam, hogy nagyon szoros az állás. Másnap elmentem vásárolgatni, hogy még véletlenül se lássam az eredményt – végül fél egykor néztem rá és akkor láttam, hogy sikerült.

Mitől lesz valaki jó jegyellenőr?

A legfontosabb a kommunikáció. Én a hajléktalanokat is uramnak és hölgyemnek szólítom, és ugyanúgy bánok velük, mint az öltönyt-nyakkendőt viselőkkel.

Sokszor előfordul viszont az is, hogy pont utóbbiaknak nincs jegyük. 

Sokszor előfordul.

Sokan azt mondják, képesek kiszúrni az ellenőröket amint felszállnak. Ez fordítva is igaz: észreveszi a karszalag felhúzása előtt vagy közben, hogy kinek nincs jegye vagy bérlete, esetleg utólag szalad majd a kezelőhöz?

Igen, nekem pedig az a feladatom, hogy minden egyes embert meggyőzzek arról, hogy igénybe vett egy szolgáltatást, amiért fizetni kell.

Mi a leggyakoribb indok, amivel a bliccelők próbálkoznak?

Hogy elaludtak és siettek, illetve hogy elromlott az automata. Utóbbi azért sem állja meg a helyét, ugyanis már a sofőröknél is lehet jegyet venni.

Van olyan, hogy valakit nem lehet meggyőzni, hogy fizessen, fogadja el a csekket vagy legrosszabb esetben szálljon le a járműről?

Nekem szerencsére általában mindenkit sikerül meggyőznöm.

Fotó: 24.hu

Vannak visszatérő bliccelő arcok?

Inkább olyanok, akiknek büntetést állítok ki, és amikor legközelebb találkozunk, akkor már büszkén lobogtatják, hogy van bérletük. És mosolyognak rám.

Mikor volt a legjobb ellenőrnek lenni az elmúlt negyed évszázadban?

Nekem mindig az volt a fontos, hogy a nyolc órát olyan kollégával töltsem el, aki hasonló karakter, mint én.

Emlékszik még az első pótdíjazására?

Igen, 25 éves voltam és egy aranyos utasom volt, viszont izgultam.

Melyik a kedvenc járata ellenőrként és utasként?

A 4-es és a 6-os villamost nagyon szeretem, utasként pedig igyekszem a legrövidebb utat választani. Utasként egyébként a 22-es busz, amikor kirándulni megyünk.

A körúti villamos elég nemzetközi járat. Mi a helyzet a külföldiekkel?

Vagy van jegyük, vagy nincs, de akkor korrekt módon kezelik a helyzetet, és kifizetik a helyszínen a büntetést. Gyakori egyébként az, hogy a szállodában felejtik a jegyet-bérletet.

Ha húzhatna egy vonalat Budapest térképén és ott másnapra metró vagy libegő járna, hova tenné?

Egyiket sem szeretném, ugyanis tériszonyom van. Erre az interjúra is jöhettem volna metróval, de inkább kerültem, így a negyed órából háromnegyed lett. Egyébként, ha kívánhatnék, akkor egy olyan járatot kérnék, amiről az egész műszakomban nem kell leszállni: reggel elindulok vele és nyolc óra múlva ugyanazon végzek.

Volt már olyan, hogy otthon felejtette az igazolványát és elkapták?

Nem, a jegyellenőrködés előtt bérlettel utaztam.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik