Mao Ce-tung, a kommunista Kína első miniszterelnöke, majd államfője, a róla elnevezett szélsőbaloldali irányzat szellemi atyja 47 éve, 1976. szeptember 9-én halt meg. Mao alakját Kínában a modern nagyhatalom alapítójaként tisztelik, míg a világ számos helyén kegyetlen diktátorként tartják számon, akinek több tíz millió ember vére tapad a kezéhez – írja a Rubicon.
Megszületik a kommunista Kína
Mao 1893-ban született, 18 évesen pedig csatlakozott a Mandzsu-dinasztia ellen harcoló önkéntes forradalmárokhoz. A marxista eszmékkel 1920 után került kapcsolatba, majd alapító tagja lett a Kínai Kommunista Pártnak.
A pártban hamar belharcok alakultak ki, mivel egyesek az orosz bolsevizmus példáját akarták követni, míg mások – köztük Mao is – inkább az egyéni, kínai utat tartották volna helyesnek. A Kínai Kommunista Pártnak az ellentétek miatt ketté is szakadt, az egyik frakciónak Mao lett a vezetője, aki az agrárnépességből komoly társadalmi bázist épített fel.
A politikus kommunista diktatúrát akart létrehozni, a két világháború között ezért a japán hódítókkal szemben tanúsított tehetetlenség hangoztatásával szította a hangulatot a Kínát akkor vezető Kuomintang nevű párt, és az ez idő alatt többször is miniszterelnöki pozíciót betöltő Csang Kaj-sek ellen.
A kirobbanó második világháború folytán Mao és Csang Kaj-sek egy platformra kényszerültek, de a közöttük feszülő ellentét 1945-ben, a Japán felett aratott győzelem után ismét a felszínre került. A kommunista vezető négyéves küzdelem árán győzedelmeskedett riválisa felett, és miután Csang Kaj-sek – kormányával együtt – Tajvan szigetére menekült, 1949. október 1-jén, a Tienanmen téren Mao kikiálthatta a Kínai Népköztársaságot.
A véreskezű diktátor
Mao Sztálin példáját követve, fokozott terror és személyi kultusz mellett felépítette saját ideológiáját, majd az 1950-ben kirobbanó koreai háborúban való részvétellel a nyugati világrész ellen fordult. A Szovjetunió segítségével Kína erős ipart kezdett kiépíteni, valamint erőteljes fegyverkezésbe kezdett.
A Nagy Ugrás, amely az erőszakos iparosítást, és az agrárdolgozók számának túlzott csökkentését jelentette, több tíz millió áldozatot követelő éhínséget okozott. Sztálin halála után aztán megromlott Mao kapcsolata a Szovjetunióval, és elkezdett nyitni a nyugat felé. Utolsó politikai húzásával maradandót alkotott: a 73 éves államfő Nixon 1972-es látogatásakor szerepelt utoljára a széles nyilvánosság előtt. Az amerikai nyitással Mao lényegében megalapozta azt a „külön utat”, amely végül a kétarcú kínai rendszer, a mai kapitalisztikus szocialista diktatúra kialakulásához – és fennmaradásához – vezetett.
Mao Ce-tung személyében ezen a napon a 20. század egyik legellentmondásosabban értékelt politikusa távozott el, aki egyfelől véreskezű diktátor volt, másfelől viszont jelentős befolyást gyakorolt Kína és a világ sorsának alakulására.
