Tudomány

Valami eltörhetett Törökország alatt

BULENT KILIC / AFP
BULENT KILIC / AFP
Valami letörhetett a kőzetlemezekről, ami akadályozhatja az elmozdulásukat, a felgyülemlett energia pedig még nem tudott kiegyenlítődni. Ez magyarázhatja a súlyos utórengéseket Törökországban.

Több mint két hét telt el a 7,8-as magnitúdójú, pusztító törökországi földrengés óta, és még mindig napi szinten érkeznek hírek utórengésekről. Alapvetően nincs ebben semmi szokatlan, minden földmozgást egyre csendesedő utórengések követnek, ám ez esetben mintha a Föld nem akarna megnyugodni:

számos, hatosnál is erősebb rengés történt, a legutóbb egy 6,4-es hétfőn.

A 6-os feletti kategória a térségben a legerősebbek közé tartozik – a február 6-ai, 7,8-as történelmi rekord, itt írtunk róla bővebben –, az újabb halálos áldozatokat is követelő rengések a laikusnak nem éppen azt sugallják, hogy nyugvópont felé haladnánk.

Jelenlegi tudásunk és technológiánk nem alkalmas a földrengések előrejelzésére, még rövid távon sem. A tudomány egyelőre a potenciálisan érintett területeket tudja meghatározni, illetve azt, hogy az adott régióban milyen gyakorisággal és milyen maximális erővel pattanhatnak ki a rengések – a föld mélyén munkálkodó erők aztán ez utóbbiakat átírhatják. A földrengések okát viszont ismerjük, és ebben rejlik a mostani helyzet magyarázata is.

Mi történik Törökország alatt? Dr. Timár Gábor geofizikus professzor, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék vezetőjének segítségét kértük.

Gigászi erők feszülnek egymásnak

Képzeljünk el egy tavat, amelyiknek a vizét erős áramlatok mozgatják, a teteje pedig be van fagyva. Ilyen körülmények között nem maradhat meg összefüggő jégtakaró, hanem ezernyi repedés mentén egymásnak feszülő, kisebb-nagyobb jégtáblák fedik a felszínt. Az áramlások hatására ezek mozognak, oldalra, egymás alá vagy fölé csúsznak, törnek, préselődnek. Ugyanígy helyezkedik el Földünk szilárd, mintegy 100 kilométer vastagságú külső burka az alatta átlagosan 600 kilométer mélységig nyúló, asztenoszférának nevezett „ragacsos masszán”.

Klasszikus értelemben ez még nem kőzetolvadék, közelebb van a szilárd halmazállapothoz, de elég képlékeny ahhoz, hogy a rajta nyugvó kőzetlemezek elmozduljanak rajta. Az ehhez szükséges energiát pedig a bolygó belsejéből kiinduló hő szolgáltatja

– mondja a 24.hu-nak Timár Gábor.

Magyarán a Föld belső hője a felszín felé tör, és a példánkban szereplő jégtáblákhoz hasonlóan mozgatja a szilárd, merev felső lemezeket. Átlagosan azt mondhatjuk, hogy évente 2–3 centit mozdulnak alattunk a kőzetlemezek, ennyivel nő mondjuk az Atlanti-óceán keleti és nyugati partja közötti távolság. Geológiai időskálán mozogva a földhő generálta áramlások változnak, ennek köszönhetően a szárazföldek hol egyetlen szuperkontinenssé állnak össze, hol darabokra szakadoznak, ahogy azt most is látjuk, ha a térképre nézünk.

Huszein Malla / AP / MTI Az eltűntek után kutatnak a romok között mentők a törökországi Kahramanmarasban 2023. február 15-én.

Két kőzetlemez találkozásánál, a lemezhatárok mentén gigászi erők feszülnek egymásnak, és minél később jutnak dűlőre, annál nagyobbat szól a vége. Az energia egyre csak gyűlik és gyűlik mindkét oldalon, míg a kőzet megadja magát: hatalmas reccsenéssel a két lemez törik, szakad, gyűrődik és végül elmozdul. Ezt nevezzük földrengésnek – ide kattintva láthatjuk, mennyire mindennapos jelenségről van szó.

Valami akadályozhatja a mozgást

A Törökország déli részén most aktiválódott lemezhatár a kelet-anatóliai törésrendszerhez tartozik, az anatóliai és az arábiai kőzetlemez (blokk) találkozik itt. Arábia évente átlagosan mintegy 2 centiméterrel tolná Anatóliát északi irányba, amely viszont magától is, az égei-lemez „húzása” miatt nyugat felé mozdul, évente körülbelül 3 centimétert.

Nyilván nem folyamatosan, hanem időről időre zökken egyet: sokszor csak pár millimétert vagy centimétert, 100–1000 évente pedig akár métereket – laikusként úgy is mondhatjuk, kisebb-nagyobb adagokban, hosszú távon hozza a 3 centis átlagot. A felgyülemlett feszültség februárban eddig 3 méteres felszíni elmozdulást okozott, és a professzor szerint még nincs vége:

valami letörhetett a kőzetlemezekről a törésvonalban, és akadályt képezhet a mozgás útjában. Az energia ezért még nem tudott kiegyenlítődni, sőt folyamatosan gyűlik, ez magyarázhatja a súlyos utórengéseket.

Távolabb is lehet hatása

Timár Gábor úgy véli, nagyobb rengésekre számíthatunk a régióban egészen addig, amíg be nem áll az új nyugalmi állapot. Sőt, nemcsak Törökország déli részén kell még földmozgásokra számítani, hanem a közeli törésvonalak mentén is, az érintkező lemezek határainál.

Magyarán tehát még mindig az utórengések pusztítanak a térségben, szó sincs arról, hogy valami „aktiválódott” volna a térségben, ami folyamatos, erős mozgásokat okozna.

Ami hazánkat illeti, a Horvátország és Románia területén húzódó aktív törésvonalak azok, amelyeken nagyobb földrengések pattanhatnak ki. A professzor úgy véli, a törökországi események hatása délnyugati szomszédunkig nem jut el, ám Románia esetében már nem ennyire egyértelmű a helyzet, ott az anatóliai lemez helyezkedése nagyon pici eséllyel, de megmozdíthatja a földet.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik