Egy friss tanulmány alapján sikerült megtalálni az eddigi legkorábbi, gerincestől származó megkövesedett agyat – írja az IFLScience. Nagyjából száz évvel ezelőtt egy ősi halkoponyára bukkantak egy angliai bányában, akkor azonban nem ismerték fel a maradvány valódi jelentőségét. A közelmúltban Rodrigo Figueroa, a Michigani Egyetem PhD-hallgatójának vezetésével vetették CT-vizsgálat alá a leletet, ekkor mutatták ki az agy maradványait.
Az érintett fosszília a Coccocephalus wildi nevű fajhoz tartozik, amely egy sugarasúszójú hal volt. Az állat 15-20 centiméter hosszúra nőhetett meg, és rákokat fogyaszthatott. A fajnak ez a példány az egyetlen ismert képviselője, ezért a szakértők nem akarták invazív módon vizsgálni.
Ennek oka az, hogy a koponya nem nyomódott össze, és a sűrű ásványok gyorsan pótolták a szöveteket. Igaz, az agy hátsó része szinte teljesen elveszett így is. További érdekesség, hogy az agyidegek a koponyából kilépve eltűntek, ami azt sugallja, hogy a koponya egyedi kémiája is kellett a konzerválódáshoz.
A felfedezés meglepte Figueroát, mivel a megkövült szerkezet sokban emlékeztette az élő agyra: szimmetrikusnak, üregesnek tűnt, valamint az agyidegekhez hasonló szálai is voltak. Miután felmerült, hogy egy aggyal van dolga, a kutató alaposabban is megvizsgálta a struktúrát, igazolva feltételezését.
A Coccocephalus agya az emlősökéhez, a madarakéhoz és a hüllőkéhez hasonlóan egy dudort alakított egy üreg körül, és befelé hajlott. A modern sugarasúszójú halaknál meglepő módon az agy kifelé hajlik. A felfedezés evolúciós szempontból igen izgalmas, ugyanakkor megerősíti, hogy érdemes a legújabb módszerekkel is megvizsgálni a korábban feltárt leleteket. Könnyen elképzelhető, hogy idővel még több ősi agy kerül elő.
