A vízhiány az egyik legégetőbb globális probléma, ami már nem csak a fejlődő országokat sújtja. Idén láthattuk, hogy a szárazság Spanyolországban, Németországban vagy az Amerikai Egyesült Államokban is komoly gondokat okozott, és Magyarország is súlyos aszályt szenvedett meg, a kánikula alatt számos településén kellett vízkorlátozást bevezetni idén nyáron.
A szakemberek folyamatosan kísérleteznek, hogyan lehet alternatív vízgyűjtési módokkal ellensúlyozni a vízhiányt. Több olyan erőforrásunk van, ami bár logikusnak tűnik, elsőre mégsem jut az eszünkbe, ilyen például a köd, amelyből könnyedén és olcsón lehet vizet nyerni. Mégsem valószínű, hogy ez fogja megoldani a világ vízhiányát
Olcsó, egyszerű és akár hónapokra biztosítható vele az ivóvíz
Az afrikai Szaharában már jó ideje zajlanak ködgyűjtő projektek, az egyik legelsőt a kanadai FogQuest indította a német WasserStiftung segítségével 2005-ben, de Etiópiában, Tanzániában vagy Jemenben is gyűjtenek vizet ezzel a módszerrel.
A világ legnagyobb ködgyűjtő rendszerét Marokkóban csinálták meg. Az Ait Baamrane régióban nem nagyon jutnak tiszta vízhez a lakók, a Dar Si Hmad civil szervezetnek köszönhetően viszont egyre több helyen szűnnek meg a vízproblémák.
A Müncheni Műszaki Egyetem kutatóival együtt dolgozó marokkói szervezet 2013 és 2016 közötti zajló projektében a rendszer napi 6300 liter vizet tudott előállítani a ködből, így fél évig biztosítva volt az ivóvíz, a régióban 400 ember vízellátását oldották így meg. A szervezet 600 négyzetméternyi hálót állított fel, amelyből napelemes vízszivattyúkkal és egy 8 kilométeres kábelrendszerrel gyűjtötték a vizet, majd juttatták el a kívánt helyre. Ráadásul ez a technika olcsó is, harmadannyiba kerül, mint amennyit korábban fizettek érte.
2017 és 2018 között 30 új kollektort telepítettek, ennek köszönhetően ma már 1674 négyzetméternyi felületen tudják gyűjteni a ködöt, az így lecsapolt vízzel pedig 16 környékbeli falunak és egy iskolának biztosítanak ivóvizet, de még gyümölcs és zöldségtermesztésre is jut valamennyi. Összességében 1300 lakost tudnak már ellátni napi 12,3 liter vízzel.
A Dar Si Hmas a kanadai FogQuest alapítvánnyal közösen (is) dolgozott a fejlesztésen, hogy akár Afrika már térségeibe is vizet tudjanak szállítani, előállítani. A FogQuest egyébként Etiópiában és Guatemalában is indított projektet, előbbit 2016-ban, míg utóbbit 2020-ban fejezték be.
A köd gyűjtése többnyire ugyanazon az elven működik: a köd kicsapódik egy hálón, ha sok van, a víz lecsorog egy gyűjtőcsatornába, ott gyűjtik össze és irányítják oda, ahova kell.
A leghatékonyabban a hegyoldalakon lehet gyűjteni a ködöt, ez azért fontos, mert alacsonyabb hőmérsékleten jobban kicsapódik a víz. Ezért gyakoribbak ezek a megoldások az Andokban vagy az Atlasz-hegységben. Több tényező is akadályozhatja, nehezítheti a vízgyűjtést, például ha szeles az idő, vagy légköri aszály alakul ki – mondta lapunknak Molnár László, a Kiderül.hu meteorológusa.
A sikeres „ködcsapoláshoz” olyan helyen kell gyűjteni a vizet, ahol számítani lehet rá, hogy a nedves levegő felfelé áramlik, az erős, felülről érkező szél ugyanis szárító hatású. Szintén fontos a magas páratartalom, és hogy éjszaka vagy hajnalban gyűjtsék a vizet.
Ködhárfával a szárazság ellen
A ködháló egyszerű, nem igényel komolyabb technológiai innovációt, többek között ezért próbálkozik a fejlesztéssel a Virginia Tech csapata is.
Az amerikai kutatók viszont háló helyett párhuzamosan futó huzalok segítségével gyűjtik a ködben található vizet, így azokat a vízcseppeket is hasznosítani tudják, amik fennakadnának a hálón, vagy a szél elfújná őket. A kutatók szerint az úgynevezett „ködhárfával” kétszer akkora mennyiséget tudtak befogni, mint a marokkói módszerrel, ott ahol mérsékelten ködös az idő, akár hússzor annyi vizet is képesek kinyerni.
Az utóbbi években Dél- és Közép-Amerikában is egyre több országban foglalkoznak a ködcsapolással, ilyen például Peru, Chile, Bolívia, Guatemala vagy Haiti.
A firenzei egyetem kutatócsoportja is ezzel a „vízaratással” kísérletezett a világ egyik legszárazabb régiójában, a Peru és Chile határán húzódó Atacama sivatagban, ahol évente mindössze 88 milliméter eső esik. A kutatócsoport eleinte egy négyhektáros területen oldotta meg egy újonnan ültetett erdő öntözését. Dél-Amerikában a lehető legegyszerűbb módszerrel dolgoznak, halászhálókkal fogják fel a ködöt, így tekintélyes mennyiségű vízhez tudnak jutni. Sokszor azonban a meleg akadályozza a munkájukat, mivel a víz gyorsan elpárologhat.
A szárazság már nem csak a fejlődő országokban vagy az alapvetően vízhiányos területeken okoz problémát, de Európában és az Egyesült Államokban is.
Az Európai Unió által támogatott Life Nieblas projekt (a niebla spanyolul ködöt jelent) 2020-ban indult, ennek keretein belül a spanyol Kanári-szigeteken és Portugáliában alkalmaznak ködgyűjtőket, hogy javítsák a talaj víztartalmát, és elősegítsék az erdősödést. Itt viszont tisztán műanyagból készült hálókat használnak.
Vicenç Carabassa, a projekt vezető tudósa, aki a Barcelonai Autonóm Egyetem (UAB) kutatója, azt mondta, hogy már évek óta léteznek ezek a gyűjtők, de eddig még nem használták őket elég hatékonyan.
A ködgyűjtés különösen jól használható a Kanári-szigeteken található babérlombú erdők helyreállításában, amelyek maguk is a ködvíz összegyűjtése révén léteznek
– mondja Carabassa.
A ködből származó vízcseppek lecsapódnak a fák leveleire, a facsemeték azonban még nem képesek maguk felfogni a vizet, a ködháló ebben segít. Gran Canariában évi 215 ezer liter víz begyűjtése a cél ködből és harmatból, ennyiből tudnák elérni, hogy a Doramas-erdő újra benépesüljön 20 ezer babérfával.
„Mad Max-szerű” állapotok kellenek a szélesebb körű használathoz
Bár a „ködcsapolásnak” számtalan előnye van, a szakember szerint mégsem valószínű, hogy széles körben elterjedne a jövőben.
„Főleg az elmaradottabb, elzártabb területeken használják a ködgyűjtést, ahol nincs meg például a megfelelő vízközmű, illetve villamosenergia-hálózat. Hisz azért nem olyan egyszerű a ködcsapolás, mint megnyitni egy csapot. Azért is találkozunk elvétve a ködgyűjtéssel, mert ezt főleg a hegyvidékeken lehet alkalmazni, ahol viszont kevés ember él. Ahol fejlettebb a gazdaság, ott modern eszközökkel oldják meg, hatalmas víztározókat építenek, az Egyesült Államokban például elgátolták a Colorado folyót. Magyarországon is egyszerűbb egy műanyagbéléses medencét ásni és abban gyűjteni az esővizet a téli félévben, így még ráadásul sokkal többet össze is lehet gyűjteni. Csak azt kell megoldania, hogy ne algásodjon a víz” – mondta Molnár László.
A szakember szerint ahhoz, hogy a „ködcsapolás” szélesebb körben is elterjedjen, egy komoly gazdasági összeomlás kell, vagy az, hogy ne legyen áram. Ha van villany, oda tudják vinni a vizet, ahol kell. Hozzáteszi:
Jelenleg csak akkor tudom elképzelni, hogy ezt a módszert alkalmazzák a modernebb országokban, ha olyan helyzet állna elő, mint például a Mad Max-filmekben.
Mindenesetre a „ködvíz” minőségével nem lenne gond, a meteorológus elmondta, hogy a ködből nyert víz tiszta, szinte olyan, mint a desztillált víz, emberi fogyasztásra maximálisan alkalmas. Maximum a gyűjtőhálókon megjelenő por okozhat szennyeződést, illetve, ha túl sokáig tárolják a vizet.
Bármennyire is elszigeteltnek tűnik a módszer, a kutatások nem állnak le és egyre biztatóbb projektek születnek.
A Massachusetts Institute of Technology egy olyan eljárást is kifejlesztett, amivel még hatékonyabban lehet összegyűjteni a vizet. A Cambridge-i egyetem kutatója, Kripa Varansai által kifejlesztett módszer elektromosan töltött részecskék segítségével a ködből származó „kósza” cseppeket is a háló felé löki, így nagymértékben növeli a ködbefogási képességet. Varansai egyébként indiai, így még inkább fontos számára, hogy megoldást találjon a vízhiány problémájára.
Ázsiában egyébként az első ködgyűjtő projekt Nepálban indult még a 90-es évek végén, ma már Malajziában alkalmazzák ezt a módszert a legsikeresebben.
Hogy mire számíthatnak a ködvadászok a jövőben, az hamarosan kiderül, a Nemzetközi Köd és Harmat Szövetség ugyanis jövőre tartja a következő nagy gyűlését, amit a coloradói Fort Collinsban rendeznek majd.
