Az első világháború után Magyarország az antant által kijelölt újabb és újabb demarkációs vonalak mögé vonta vissza a haderőt és a közigazgatást. Északon 1918. december 23-án a Dunát és az Ipolyt jelölték ki e célra, de az újonnan alakult Csehszlovákia vezetése Aszód, Miskolc Gyöngyös vidékére is szemet vetett. Cseh katonák több helyen átlépték az Ipolyt, 1919, január 15-én bevonultak Balassagyarmatra.
A kormány jegyzékben ítélte el a jogsértést, de a magyar csapatok távoztak, a csehek pedig rögtön magukénak érezték a várost. Megszállták a távíró- és vasútállomásokat, a postát, cseh körözvényeket adtak ki, betiltották a magyar újságokat, és kimondták Balassagyarmat „önkéntes” csatlakozását Csehszlovákiához.
Az “Ipolyon túli területek” élére Bazovszky Lajos korábbi losonci ügyvéd személyében zsupánt állítottak, aki a rend és a vasúti forgalom biztosítása érdekében katonai közigazgatást vezetett be, kényszerrel, testi fenyítéssel állíttatta munkába a vonakodó magyar vasutasokat. Másnap a vasutasok küldöttséget menesztettek Magyarnádorba az ott állomásozó magyar honvédegységekhez, és a lakosság is fegyverkezett. Január 29-én hajnalban aztán támadásba lendültek:
A „csehkiverés” híre futótűzként terjedt a környéken. Támadásba lendült a Drégelypalánkon Pálmay Jenő parancsnoksága alatt állomásozó egység, de tüzet nyitottak a csehekre a Salgótarjánt biztosító 40. hadosztály katonái is. Újra magyar fennhatóság alá került az Ipoly teljes bal partja, a csehek pedig nem keltek át többet a folyón, feladták a borsodi szénmedence megszerzéséről szőtt álmaikat.
1998-ban január 29-ét városi ünneppé nyilvánították és döntöttek arról, hogy a Civitas Fortissima feliratot a város címerében és a Városháza homlokzatán is elhelyezzék. A cím használata 2005 májusában kapott országgyűlési megerősítést.
(Kiemelt képünkön: A csehszlovák megszállás alóli felszabadulásról, az 1919-es városvédő harcról tartott megemlékezés résztvevői a balassagyarmati Civitas Fortissima téren 2020. január 29-én.)
