Idén a koronavírus-járvány harmadik évébe léptünk, jelenleg a SARS-CoV2 negyedik olyan variánsa érkezett meg, amely végigsöpör a világon. A védőoltásokkal immár kezünkben van a koronavírus elleni legjobb fegyver, de az emberiség még mindig védekező pozícióból vívja a harcot – most éppen az omikron ellen.
Az óriási tömegek védtelenségét „kihasználva” a vírus gyorsan mutálódik és sebesen terjed, az omikron olyan változásokat produkált, amelyeknek a gyakorlati következményeit csak mostanában kezdjük megérteni. Kérdések és válaszok formájában gyűjtöttük össze az omikronnal kapcsolatos legfontosabb információkat, vagy másképp fogalmazva: a leggyakrabban felmerülő kérdéseket igyekeztünk jelenlegi legjobb tudásunk szerint megválaszolni. De legalábbis a dilemmákat vázolni.
Milyen arányban van jelen az omikron Magyarországon?
A látszólag egyszerű kérdésre nem lehet számszerűsített választ adni, mert a helyzet napról napra változik. A tendencia viszont látszik, határozott emelkedést mutat. A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) január 6-ai tájékoztatása szerint az új fertőzések 11 százalékát okozta az omikron, január 14-én már 29 százalékot, január 19-én pedig Müller Cecília országos tiszti főorvos 87 százalékot említett.
Milyen tünetek alapján gyanakodhatunk az omikronra?
Az NNK tájékoztatása szerint a fertőzés elsősorban a felső légutakra koncentrálódik, főként orrdugulást, torokfájást, vagyis náthaszerű tüneteket okoz. Jelentkezhet izomfájdalom, levertség, fejfájás, a John Hopkins Medicine tanulmánya alapján pedig előfordulhat hasmenés, hányás, émelygés. Csupán a tünetek alapján azonban nagyon nehéz megkülönböztetni a deltától, mindez inkább csak azért fontos, hogy a fenti panaszok alapján is érdemes gyanakodni – nem biztos, hogy csak egy egyszerű nátháról vagy gyomorrontásról van szó.
Milyen tesztek mutatják ki az omikront?
Az omikron esetén is igaz, hogy a PCR-tesztek megbízhatóbbak az antigén gyorsteszteknél, előbbi eljárás ugyanis olyan nukleinsavakat keres a mintában, amelyeket az omikron minden változása ellenére megtartott. Így még a kezdeti fertőzés is kimutatható a tünetek megjelenése előtt. Semmiképp nem igaz tehát az a kezdetben felröppent hír, miszerint a rendelkezésre álló tesztek ne mutatnák ki ezt a variánst.
Az omikron intenzívebben fertőz, de enyhébb megbetegedést okoz?
Úgy tűnik, szerencsénk van, eddigi tudásunk alapján mondhatni tényként kezelhetjük, hogy az omikron az eddigi variánsoknál sokkal fertőzőképesebb ugyan, ám enyhébb lefolyású betegséget vált ki. Ennek okára is van már egy igen erős hipotézis. Úgy tűnik, ez a variáns olyan receptorokhoz is erősen kötődik, amelyek a felső légutakban is nagy számban vannak jelen. A vírus tehát nagy tömegben „elakad” a felső légutakban, kisebb mennyiség jut mélyebbre, ezzel pedig csökken a tüdő érintettsége. Ez magyarázhatja a betegség enyhébb lefolyását.
Egyben a magasabb fertőzöttséget is, hiszen a vírus ott van jelen nagy számban, ahonnan a külvilágba ürül, vagyis a száj és az orr nyálkahártyáin. A másik ok az elképesztő reprodukciós képessége: a szervezetbe jutott vírusmennyiség egy-két nap alatt a duplájára nő.
Az egyén szempontjából mindez előnyös változás az eddigi variánsokhoz képest, ám populációs szinten amit nyerünk a réven, azt elveszíthetjük a vámon. Ugyanis sokkal több embert ér el, a nagy számok törvénye alapján pedig nem biztos, hogy a kórházba kerülők száma csökkenni fog, hiszen tömegesen fertőzhet olyan akut betegségekkel küzdő, immunhiányos embereket is, akik számára akár halálos is lehet.
A jelenlegi tapasztalatok alapján azonban a fertőzöttek között sokkal kevesebb az elhunyt – ők is inkább egyéb betegségükből adódóan veszítik életüket, például a láztól.
Igaz, hogy az omikronnal a SARS-CoV2 egy egyszerű náthává szelídül?
Egyre több helyen találkozni e véleménnyel, de semmi ilyesmit nem jelenthetünk ki, sőt. Szerencsés fordulat, ha az omikron dominánssá válásával csökken a halálozási arány, ám ebből még korai lenne messzemenő következtetéseket levonni. Egyrészt tudjuk, hogy a természetes fertőződés nem biztosít élethosszig tartó védelmet, a vakcinák tekintetében pedig még nincsen elég adat, hogy ezt megállapítsuk. Másrészt az omikron ellen megszerzett védettségről sem ismert, hogy meddig tart, illetve vajon egy később megjelenő új variáns ellen is megállja-e a helyét.
Mennyi ideig tart a karantén?
A korábbi változatoknál a karantén ideje a fertőzés regisztrálásától számított 10 napig tartott, a kormány azonban január 13-án ezt lerövidítette, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter bejelentése szerint felnőtteknél hét nap a karantén, ami viszont öt nap után két feltétellel feloldható: tünetmentesség és negatív koronavírusteszt.
A részletek viszont kacifántosabbak, érintettség esetén mindenképp érdemes erről is a háziorvostól érdeklődni. Más vonatkozik ugyanis a tünetes és tünetmentes fertőzöttekre, illetve a kontaktokra attól függően, hogy oltottak vagy sem. Lássuk:
- A tünetes fertőzött karanténja a tünetek jelentkezésétől számított 7 nap, illetve legalább 3 napja láztalan, és a légúti tünetek megszűntek.
- A tünetmentes fertőzött karanténja a pozitív teszteredménytől számított 7 nap.
- A Covid-beteg szoros kontaktja köznevelési intézményben: ha oltott, nem kell karanténba vonulnia, ha azonban nem, akkor 7 nap.
- A Covid-beteggel egy háztartásban élő oltatlan karanténja 7+7 nap, vagyis a beteg 7. karanténnapja után még 7 napig nem hagyhatja el a tartózkodási helyét.
- A Covid-beteg minden más szoros kontaktjának 7 nap.
A karantén enyhítése egyébként tudományosan indokolható, ugyanis a gyors reprodukció és az enyhébb betegség miatt hamarabb ürül a szervezetből.
Kinek és miért javasolt a negyedik oltás?
Tény, hogy a koronavírussal szemben immunrendszerünk hatékonysága kopik, idővel csökken az ellenálló-képességünk, ezért szükség van az emlékeztető oltásokra, amelyek újra magasra tolják a védelmi szintet. Dr. Falus András akadémikus, Széchenyi-díjas immunológus korábban a 24.hu-nak úgy fogalmazott, hogy a harmadik dózis mindenképpen és mindenkinek ajánlott, és indokolt lehet a negyedik oltás is, főleg bizonyos csoportoknak.
Hatvan év felett, illetve krónikus betegséggel (cukorbetegség, szív- és érrendszeri problémák, daganat stb.) élők, legyengült immunrendszerű személyek számára viszont mindenképp javasolt a 4. dózis felvétele. Amíg a járványhelyzet ennyire kiélezett, az ennél fiatalabb, egészséges emberek számára is inkább pozitív hatásai lehetnek, ha 5–6 havonta emlékeztető oltásban részesülnek.
Ennél többet és kijelentő módban egyelőre nem mondhatunk.
Az eddigi védelmi módszerek (maszk, távolságtartás stb.) hatékonyak az omikron ellen?
Mindenképpen hatékonyak, sőt az oltásokkal kombinálva ezek az óvintézkedések jelentik a legjobb védelmet. Továbbra is cseppfertőzéssel terjedő vírusról van szó: a száj és az orr nyálkahártyáiból jut a külvilágba azokra a nyálcseppekre, aerosolra tapadva, amelyek beszéd, lélegzés, tüsszögés stb. során távoznak a testünkből. A „külvilágból” pedig közvetlenül (az apró cseppek zárt térben is méterekre terjednek és percekig megmaradnak a levegőben), vagy bármilyen fertőzött felület érintése után a kéz közvetítésével más emberek száj- és orrnyálkahártyáira.
Nemcsak teljesen logikus, de kutatási eredmények is alátámasztják, hogy maszkkal, a megfelelő távolság megtartásával, a tömeg kerülésével, gyakori kézfertőtlenítéssel jelentősen csökkenthető a kockázat.
Miért kapják el az omikront oltott emberek is?
A jelenlegi vakcinákat az eredeti, vuhani vírus ellen fejlesztették ki, a végletekig leegyszerűsítve: a tüskefehérjéjén található „céltáblákra” élesítették az oltóanyagot. A mutációk során azonban az omikron egyes céltábláit elvesztette, elrejtette, átalakította, amivel – hasonlatunknál maradva – nehezebb bemérni és eltalálni.
Ez okozza a részleges vakcinaelkerülést, ám a most alkalmazott, még az első variánsra fejlesztett oltások ezzel együtt is nagyfokú védelmet nyújtanak az omikron ellen.
Mikor érdemes felvenni a 4. dózist, és mi legyen a vakcina?
Egyelőre ebben a kérdésben is csak az NNK ajánlására hagyatkozhatunk, tudományosan megalapozott kutatási eredmények nincsenek a témában. E szerint a negyedik oltás beadásáról az oltóorvos dönt, amennyiben a kérelmező elmúlt 18 éves, és legalább 4 hónapja részesült a harmadik dózisban. Általános ellenjavallata egyik vakcinakombinációnak sincs, a döntést az oltóorvosnak kell meghoznia, szükség esetén a kezelő és/vagy háziorvossal történő konzultáció alapján.
Az enyhébb lefolyású omikron után kisebb a posztcovid kialakulásának esélye?
A gyors válasz: nem tudjuk, de nem valószínű. Magát a jelenséget sem értjük eléggé, a betegség után jelentkező, akár hosszan elhúzódó tünetegyüttesről van szó, miközben a szervezetben már nem mutatható ki a vírus jelenléte. A panaszok rendkívül változatosak, rengeteg szervet érintenek. Az idiotípus-anti-idiotípus hálózatának hipotézise talán magyarázatot adhat, de most a lényeg: ha a vírusfertőzés megtörtént, akkor a posztcovid kialakulása már minden bizonnyal teljesen független a kezdeti betegség lefolyásától.
Várható a variánsokra specifikus vakcinák megjelenése?
A kihívást inkább egy olyan vakcina kifejlesztése jelenti, amely a vírus azon részeit veszi célba, amelyeket nem érintenek a változások. Ha nem lesz ilyen, az oltóanyagokat akkor is folyamatosan finomhangolják, és amíg járványhullám járványhullámot követ, mindig a megfelelő időben megismételt, rendelkezésre álló vakcina beadása a vírus elleni legbiztosabb fegyverünk.
Meddig bukkanhatnak fel újabb vírusvariánsok, milyen esély van az omikron után a következő mutáció megjelenésére?
A vírus mindaddig velünk lesz, amíg vannak rá fogékony tömegek, ahol „megbújhat”, mutálódhat, majd újabb és újabb hullámokat gerjeszt világszerte. Bárhol és bármikor megjelenhetnek új variánsok. A nyájimmunitásban nem bízhatunk, élethossziglan senki nem védett ellene, a járványt így csak a fertőzési láncok megszakításával lehet megállítani.
Mikor mondhatjuk azt, hogy a pandémia véget ért, mit várhatunk az új koronavírustól hosszú távon?
A várakozások szerint a jövőben egyre csökkenő intenzitású járványok következhetnek, végül a SARS-CoV2 is beépül a felső légúti betegségek palettájába. A többszöri átfertőződés egyfajta minimális védelmet nyújthat ellene a népességnek, ami viszont nem a klasszikus értelemben vett nyájimmunitást jelenti. Maga a vírus is változik, feltehetően a koronavírus olyan variánsa marad fenn hosszú távon, ami relatíve kisebb fertőzéseket okoz. A Föld lakosságának nagy arányú átoltása még tovább csökkenti a kórokozó esélyeit, végezetül pedig remélhetőleg beáll egy stabil állapot, ahol a koronavírus az influenzához hasonló mértékű és súlyú járványt, betegséget okoz.
Ekkor mondhatjuk majd azt, hogy a világméretű járvány véget ért.
