Legyen természetes beszélni róla és segítséget kérni
A férfiak sokkal ritkábban kérnek segítséget, fordulnak orvoshoz testi vagy lelki betegségekkel, mint a nők – mondja Pál Mónika pszichológus. A szakember szerint ez nem azért van, mert a nők biológiailag ellenállóbbak lennének a betegségekkel szemben, kutatások igazolják, hogy a nemi sztereotípiákat követő gondolkodás és viselkedés erősen befolyásolják az egészséggel kapcsolatos döntéseket.
Hagyományosan egy férfinak erősnek kell lennie, nem mutathatja ki a fájdalmát vagy a sérülékenységét. Nem ismerheti be, hogy neki is lehetnek egészségügyi gondjai. Míg a nőket gyakran úgy nevelik, hogy foglalkozzanak magukkal és a környezetükben élőkkel, illetve elsősorban az ő dolguk az emberekkel való törődés, addig a férfiaktól inkább azt várják el, hogy a külvilágra koncentráljanak, és ha valami bajuk, azt egyedül oldják meg. Emiatt gyakran már csak akkor látják be, hogy betegséggel küzdenek, amikor már nagy a baj és nehezebb segíteni.
– mondta Pál Mónika pszichológus.
Illetve ahogy például az izzadás ellen dezodort veszünk, úgy az inkontinencia esetében is teljesen normális lenne a megfelelő betét használata. Ehhez persze szükség van egyfajta szemléletváltásra. Szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy megéri foglalkozni a testi-lelki állapotunkkal, hogy tovább élhessünk és az idősödés se a leépülésről vagy az elmagányosodásról szóljon.
A párkapcsolatra is hatással lehet, ha egy férfi ilyen gondokkal küzd és kérdés, hogy ezt hogyan lehet finoman jelezni neki. Nem a nő felelőssége, hogy orvoshoz küldje a társát, de teljesen rendben van szólni a másiknak, elmondani neki, hogy aggódunk az egészsége miatt és mindkettőnk érdeke, hogy megoldást keressen. A nők gyakran több információval rendelkeznek arról, hogy melyik orvos tud segíteni vagy milyen terméket lehet használni, így adott esetben néhány tanáccsal is segíthetnek.
– állítja Pál Mónika.
A szégyenérzet további következményei
A pszichológus szerint a vizelet visszatartásának nehézsége ráadásul olyan probléma, amihez rengeteg szégyenérzet kapcsolódik. Érthető, hogy senki sem beszél erről szívesen egy baráti társaságban, de emiatt az ebben szenvedők még jobban elszigetelődnek és fogalmuk sem lesz arról, hogy milyen sok sorstársuk van. Sokan inkább elkerülnek bizonyos helyzeteket, amelyekről tudják, hogy potenciálisan vizeletcsepegéssel járhatnak: nem mernek nevetni vagy komolyabb fizikai aktivitást végezni, visszahúzódóbbá válhatnak. Vannak, akik emiatt nem járnak moziba, színházba, társaságba és teljesen beszűkül az életük. Aggódnak, hogy mások észre fogják venni a vizeletvesztést vagy megérzik a kellemetlen szagot. Pál Mónika szerint:
Így nemcsak fennmarad a probléma, de súlyosbodhat is és az életminőséget is negatívan befolyásolja. Pedig ahogy más tünetek megjelenésekor sem érdemes halogatni az orvoshoz fordulást, úgy hosszú távon itt is az segíthet.
Az inkontinencia kiváltó okai között olyan tünetek, betegségek is szerepelhetnek, mint például a prosztata megnagyobbodása vagy a cukorbetegség; de mögöttes tényező lehet a mozgásszegény életmód, az elhízás és a dohányzás is. Mivel a prosztata betegségeivel kapcsolatban nem könnyű egy férfinak orvoshoz fordulnia a tabu és a szégyenérzet miatt, a káros szokásokról pedig nehéz lemondani, ez még inkább megnehezíti a teljes tünet- és betegséghalmaz kezelését.
Amellett, hogy az inkontinencia előfordulási gyakoriságát – főleg férfiak esetében – jelentősen alulbecsüljük, a köztudatba az sem került bele, hogy a férfiaknak is érdemes inkontinenciabetétet használniuk. (Egy egészségügyi betét nem elég, hiszen annak más a funkciója.)
Ezek a termékek természetesen nem helyettesítik az orvosi kezelést vagy a tünetek mögött rejlő okokat, nem mulasztják el a betegségeket, de jelentősen megkönnyítik a mindennapi tevékenységeket. Aki a probléma kezelését választja ahelyett, hogy továbbra is elkerülne bizonyos helyzeteket, egyértelműen jól jár, hiszen sokkal felszabadultabban élhet: újra járhat társaságba, gyakorolhatja azokat a tevékenységeket, amiket a vizeletcsepegés megjelenése előtt szeretett.
