Az első világháború pokla természetesen a „hírességeket” sem kerülte el, a férfiak katonai szolgálatára éppúgy számítottak, mint az „átlagemberekére”, de nyilvánvalóan közülük sem volt mindenki alkalmas a harcmezőre. Színvakság, rövidlátás, alacsony termet vagy életkor – a Múlt-kor összeállítása hét ilyen esetet mutat be.
A nevetés gyógyír
Charlie Chaplin 25 éves korában, az első világháború kitörésének évében már világszerte ismert művész volt. A mozivásznon, plakátokon, újságokban, még gyerekjátékokon is az ő képei virítottak, az utcai reklámok filmjeit népszerűsítették.
A kis bajszos, bő ruhás, csámpás járású, álmodozó csavargó sokakat megnevettetett, alakja gyógyírként szolgált a véráztatta világban, és még a kórházba kerülő katonák is kifejezetten szerették.
Alkalmatlan
Sokakat viszont irritált, hogy a háború tombolása alatt a komikusnak csak népszerűsége és vagyona gyarapszik, ezerszámra kapta a dühös leveleket, és a sajtó is folyamatosan zaklatta, hogy ő mit keres még otthon, miközben ezerszámra hullanak a britek és később az amerikaiak is.
1916 márciusában a Daily Mail például azért ócsárolta Chaplint, mert a Mutual Film Corporationnel egy olyan szerződést kötött, amelynek a záradékában az állt: nem mehet Nagy-Britanniába addig, amíg a háború tart. Gyávasággal vádolták, pedig valójában Chaplin jelentkezett az Egyesült Államokban katonai szolgálatra, de
Ez azonban nem hatotta meg a zsurnalisztákat, akik még évekkel a háború után is felemlegették „gyávaságát”. Eközben persze számos támogatója (például a katonák is) szentül hitték: Chaplin sokkal nagyobb segítségére volt az antantnak a filmstúdiókban, mint egy lövészárokban.
