Miközben Kínában csökken a koronavírus új fertőzöttjeinek száma, a világ több pontján is újabb gócpontok alakultak ki, hazánkhoz legközelebb Észak-Olaszországban. A tudósok tartottak ettől, mert ezekből a bizonyos gócpontokból a járvány újabb felfutása indulhat el – tegyük hozzá, ez egyáltalán nem törvényszerű, de megvan a lehetőség.
Hazánkban eddig nem tudunk megerősített pozitív esetről, bár nyilván nem zárhatjuk ki, hogy a vírus itt is megjelenjen. A boltok üres polcait elnézve úgy fest, a szakemberek ellentétes törekvései dacára a pánik itthon is beindult, mintha nem lenne holnap. Ennek oka részben a hatóságok szűkre szabott kommunikációja, a közösségi médiában terjengő álhírek, és bizony a sajtó is rátesz egy lapáttal, amikor ugyan valós híreket dolgoz fel, de nem segíti azok helyes értelmezését.
A koronavírussal kapcsolatban ugyanis egyetlen tényt jelenthetünk ki száz százalékos biztonsággal: ma még rengeteg a bizonytalanság, a nyitott kérdés. Ismerjük a genetikáját, az általa okozott betegség – coronavirus disease 2019 azaz „koronavírus-betegség 2019”, rövidítése: ennek rövidítése a COVID-19 – lefolyását, ígéretesen halad a vakcina fejlesztése, de ezen kívül a legtöbb érdemi kérdésre csupán feltételes módban adható válasz.
Ezt tiszteletben tartva a vírus és a járvány „természetéről” kérdeztük Dr. Müller Viktor biológust, az ELTE TTK Biológiai Intézetének tudományos munkatársát.
Mennyire súlyos a járvány?
Egy-egy járvány horderejének laikus megítélése nyilvánvalóan nagyon szubjektív, Európában már a jelenlegi helyzet pánikot okoz, míg mondjuk az Afrika középső részén élő emberek fellélegeznének, hogy „csak ennyi az egész”.
Objektíven szemlélve egyelőre annyit mondhatunk, hogy Kína Hupej tartományában, de csak ott, ez már egy súlyos járvány volt, amit szerencsére sikerült erőteljes járványügyi intézkedésekkel visszaszorítani
– mondja a 24.hu-nak Müller Viktor.
Logikusnak tűnhet a halálozási arányokból kiindulni, hiszen a sajtó is folyamatosan az elhunytak emelkedő számával van tele, és rendre megjelennek a 2-4 százalékos mortalitást említő becslések. A szakember szerint azonban a halálozási arány olyan sok tényezőből áll össze, és ma még annyira nem látjuk az összképet, hogy felesleges számokkal dobálózni, de erről majd később.
A koronavírus csak idősekre és betegekre nézve halálos?
Többé-kevésbé tényként állapíthatjuk meg, hogy a COVID-19 halálozási rátája az életkorral és krónikus betegségekkel párhuzamosan nő. Egészséges, fiatal felnőtteknél általában enyhe a lefolyása, ám ahogy az ember védekezőrendszere akár egy súlyos betegség, akár az életkor miatt megrendül, nagyobb az esély, hogy súlyos vagy kritikus állapotba kerül. De van itt egy csavar:
Kilenc év alatti gyerekeknél még soha nem tapasztaltak még csak súlyos tüneteket sem
– fogalmaz a szakember, és hozzáteszi: ez azért különös, mert egy gyerek immunrendszere semmiképpen nem „erősebb”, mint az egészséges fiatal felnőtteké, akik között ritkán, de előfordul súlyosabb fertőzés. Az ok egyelőre ismeretlen.
A nyár majd véget vet a járványnak?
Elterjedt aztán a sokakat hurráoptimizmusra sarkalló hír, miszerint a tavasz, a jó idő, a napsütés hamarosan véget vet a járványnak. Sajnos ez ilyen formában nem több egy kiragadott mondat vágyvezérelte értelmezésénél.
A légúti betegségek, és általában a koronavírusok terjedésének nem kedveznek a melegebb évszakok: fontosnak tűnik a levegő magasabb abszolút páratartalma, de szerepet játszhat a hőmérséklet és az emberi immunrendszer állapota is, ami télen a vitaminhiány miatt leromlik. Emellett melegben sokkal kevesebbet tartózkodunk zárt helyeken másokkal „összezsúfolva”. Ezek a tényezők jó eséllyel az új koronavírusra is hatni fognak, de a hatás mértékét nem lehet megjósolni.
Hány embert fertőz meg egy beteg?
Utóbbi már csak azért is fontos, mert az új koronavírus rendkívül jól, a szezonális influenzáknál is hatékonyabban terjed. Az R0-érték azt mutatja meg, hogy egy teljesen fogékony populációban, ahol senkinek nincs még természetes immunvédelme, egy fertőzött ember hány másiknak tudja átadni a kórokozót mielőtt meggyógyul vagy meghal.
Ezt is nyilván rengeteg tényező befolyásolja, kezdetben Kínában 2-3 volt ez az érték, mára sikerült egy alá szorítani, és ez jelentheti ott már a járvány lefutását. Ezért nagyon fontosak a karanténintézkedések, és ahogy most Olaszországból is érkeznek a hírek: a bizonyos nulladik beteg felkutatása.
Ha megismerjük azt a személyt, aki adott területen először fertőződött, megfejthetjük a kapcsolati hálóját, és a potenciálisan fertőzött embereket célzottan lehet kezelni. Amíg a „0. beteg” nincs meg, a járványügyi szakemberek mondhatni csak futnak az események után, mert a betegség random módon üti fel a fejét különböző helyszíneken.
Korai még halandósági arányokról beszélni
Végül visszatérve a halálozási arányokhoz, érthetően ez az érdeklődés egyik fókusza, tényszerűen azonban már csak azért sem beszélhetünk róla, mert a legtöbb ismert eset le sem zajlott még.
Nem tudjuk például, hogy a Kínában már jóval korábban diagnosztizált, és mindig kritikus állapotban lévő több tízezernyi beteg sorsa hogy alakul. Mint ahogy azt sem, hányan gyógyultak meg tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel úgy, hogy nem kerültek a hatóságok látókörébe – előbbi logikusan felfelé, utóbbi lefelé írja át az arányokat.
Effajta megállapítást jelenleg egy igen szűk rétegről tehetünk: azokról az emberekről, akiknél bizonyították a koronavírus jelenlétét, majd ezután vagy gyógyultan távoztak a kórházból, vagy elhunytak. Ez alapján pedig Kínában az igazolt, bizonyított megbetegedésekhez köthető mortalitás körülbelül 2 százalék. Arányaiban ez jóval kevesebb, mint a 2003-as SARS-járvány 10 százaléka, ám mivel több a beteg, a halálesetek száma magasabb.
Kiemelt kép: AFP
