Az amazóniai erdőtüzek kapcsán Ferenc pápa dobta be ismét a köztudatba az esőerdők, mint Földünk tüdeje kifejezést, Emanuel Macron pedig még tovább ment, amikor azt állította, ezekben az ökoszisztémákban képződik a légköri oxigén 20 százaléka. Részben ezekre reflektálva, részben az erdők pusztulásának hatásait elemezve mások egészen eltérő állításokat is megfogalmaztak egészen odáig, hogy – kissé kisarkítva – az esőerdőket nem tekinthetjük a bolygó tüdejének, nem termelnek plusz oxigént és CO2-elnyelésük mértéke is kérdéses.
A hetek óta özönlő információk hadában mit gondoljon a laikus, aki azért az iskolában még tényleg a földünk tüdejéről szóló hasonlatot tanulta? Dr. Kertész Miklós ökológust, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársát kérdeztük.
Oxigén és szén-dioxid
A kérdés nyitja a növények anyagcseréje. Nappal, amikor a fény hatására fotoszintetizálnak, a fák szén-dioxidot vesznek fel, amiből víz felhasználásával szénhidrátokat, azaz tápanyagot termelnek a maguk részére.
A kémiai folyamat során nagyon leegyszerűsítve a CO2-ből származó szén a fában marad, az oxigén egy része pedig távozik a légkörbe
– magyarázza a 24.hu-nak a szakember.
Fény hiányában, éjszaka a növény „lélegzik”: a szénhidrátban tárolt energiát felhasználja úgy, ahogy mi is: oxidálja. Ennek során oxigént vesz fel és szén-dioxidot bocsát ki. Nappal is működik ez a fajta gázcsere, de számunkra most a lényeg a két folyamat mérlege:
Jelentéktelen oxigéntermelés
Más kérdés, hogy pestiesen szólva mire megyünk vele? Kezdjük az oxigénnel. A légköri oxigén jelenlegi szintjét a növényzet állította elő évmilliárdok alatt, rengeteg van belőle. Az esőerdők mai termelése rövid távon nem számít, Kertész Miklós szavai szerint:
Ha kivennénk őket a rendszerből, nagyjából annyi különbséget éreznénk az oxigén mennyiségében, mint ha a Duna-parton vagy a János-hegy tetején veszünk nagy levegőt.
Az erdők oxigén kibocsátását gyakorlatilag felveszi a többi élőlény, beleértve az embert is: jelentéktelen mennyiséget tesznek hozzá a nagy egészhez, ám nem hagyják, hogy elvegyünk belőle. Ily módon tehát Macron és Ferenc pápa is tévedett – hasonlíthatjuk az Amazonas-medence őserdeit tüdőhöz, de csak erős megkötésekkel, a francia elnök által említett 20 százalék pedig egyszerűen tévedés.
Óriási CO2-megkötés
A szén-dioxid gázcsere már egészen más kérdés, állandó körforgása épp a klímaváltozás miatt rendkívül fontos. A légkörbe távozó gáz nagyjából 45 százalékát a tengerek nyelik el, amelyek mérhetően savasabbá válnak ezáltal, ám a szén-dioxid nagyobb részét felhasználják a tengeri algák és más fotoszintetizáló szervezetek, és egy része különböző élőlények mészvázába épülve kivonódik. A szárazföld növényzete a CO2-elnyelés körülbelül 55 százalékáért felelős, és ennek jelentős része, egy 8-10 százaléka, meglepően kis területre, az amazonasi esőerdőkre esik.
Jelenleg évente kilenc petagramnak (azaz kilenc milliárd tonnának) megfelelő szén jut szén-dioxid formájában a légkörbe – a természet ebből hat petagramnyit tud elnyelni, a többi a gáz koncentrációját és az üvegházhatást növeli.
Ebből világosan látszik, hogy már most sincs elég erdőnk, ami a megnövekedett kibocsátást ellensúlyozná, és stabilan tartaná a légköri szén-dioxid szintjét. Az erdőirtás ráadásul az utóbbi években nem hogy csökkent volna, inkább nőtt is:
A trend megugrása ijesztő: nemcsak Dél-Amerikában, de Ázsiában és Afrikában is rohamléptekkel pusztítják a leghatékonyabb szén-dioxid megkötő ökoszisztémát, a trópusi esőerdőt
– emeli ki a szakember.
Marhalegelőkkel nem vagyunk előrébb, sőt
A klímaváltozás elleni harc alappillére a kibocsátás csökkentés mellett az erdőtelepítés lenne, bizonyítottan ez a pillanatnyilag elérhető legjobb módszer. Még akkor is, ha idővel a fák maradéktalanul „vissza is adják” az életük során megkötött szenet: ha elégetjük őket, akkor azon nyomban, ha a faanyagot felhasználjuk, akkor csak évszázadok alatt oxidálódik. A természetes módon elhalt, a talajon korhadó fákból is szép lassan felszabadul az elraktározott szén, az esőerdőben ez 2-300, a tajgán akár 500 évbe is beletelhet.
Itt szokták még említeni, miszerint a trópusi esőerdők azért nem számítanak nettó CO2-megkötőnek, mert a megkötött szén egy része a fákból természetes úton a talajban raktározódik tovább, itt pedig köztudottan rendkívül vékony a talajréteg. Kertész Miklós szerint azonban ez így nem igaz.
A szén ezen része valóban nem helyben halmozódik fel, mert a rengeteg eső, áradás elmossa: nem tudjuk, pontosan mi a végállomás, de az Amazóniában elnyelt szenet az Amazonas hordalékkúpjában és máshol Atlanti-óceán fenekén érdemes keresni.
Vitatkozhatunk azon, hogy mennyi az annyi, és szó szerint érthetjük-e a Föld tüdeje kifejezést, ám tény: az erdőterületek növelése csökkenti az üvegházhatást, és minden egyes elpusztított hektár nagyon nagy baj. Marhalegelővel nem nyeletünk el szén-dioxidot – összegzi nagyon frappánsan a szakember.
Kiemelt kép: Joao LAET / AFP
