Tudomány zöldövezet

A cincér lenyomta a dagi szöcskét

A havasi cincér fölényes győzelmet aratott, simán maga mögé utasította a magyar tarszát és a kis Apolló-lepkét.
Korábban a témában:

Október végén mi is beszámoltunk róla, hogy a Magyar Rovartani Társaság szavazásra bocsátotta az év rovara címet, amelyre három faj pályázott: a kis Apolló-lepke, a magyar tarsza és a havasi cincér. A kérdés eldőlt, az internetes szavazás győztese a havasi cincér lett, így ő lett a 2019. év rovara.

A nyertes rovar fölényesen nyert, a leadott 8671 szavazat több mint 65 százalékát vitte el

– írja a Magyar Természettudományi Múzeum blogja.

A sportos és a dagi

Elég csak ránézni, sugárzik belőle az elegancia, túlzás nélkül nevezhetjük a rovarvilág arisztokratájának:

Fotó: Siga / Wikipedia

Ezek alapján a végeredményt jó beválási eséllyel lehetett előre megtippelni, mégis csalódott vagyok, az én kedvencem ugyanis a magyar tarsza. Egész egyszerűen azért, mert olyan kis esetlennek tűnik, maga a tarsza a szöcskék egyik röpképtelen, csökevényes szárnyú, lomha mozgású csoportját jelöli.

Fotó:r Vincent de Boer / Wikipedia

Ezek a kis állatok kövér testükkel és vékony lábaikkal nem képesek nagyobb szökkenésekre – nemhogy utána még biztonságot távolba repülni –, veszély esetén többnyire csak ledobják magukat a sűrű növényzetbe, ahol zöld rejtőszínüknek köszönhetően láthatatlanul másznak odébb.

A havasi cincér

No, de a tisztelet most a győztest illeti. Alább Merkl Ottó entomológust, főmuzeológust, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatóját idézzük, a havasi cincér rövid bemutatása a Magyar Rovartani Társaság honlapján jelent meg.

Ezt a rovart aligha lehet bármivel összetéveszteni, és az is könnyen felismerheti, aki korábban csak képen látta. A 3–4 centi hosszú bogár alapszíne fakó égszínkék, melyet bársonyos fekete foltok tarkítanak. Csápja jellegzetes: a legtöbb csápíz végét fekete szőrbojt díszíti. A karcsú hímet könnyen felismerhetjük arról, hogy a csápja sokkal (akár kétszer is) hosszabb, mint a teste, a vaskosabb nőstényé viszont éppen csak túlér a szárnyfedők végén.

A havasi cincér lárvái – mint a cincérekéi általában – nem túl régen elhalt fában fejlődnek, főleg a bükk törzsében és vastagabb ágaiban. A kifejlett bogarat is bükkösökben láthatjuk leginkább. Ahol éppen nem vágják az erdőt, a lábon álló, de halott vagy a kidőlt fákon érdemes keresgélni, viszont a legbiztosabban nagy farakásokon gyűlnek össze a havasi cincérek – néha akár tucatszámra is.

Általában délelőtt 10 óra körül kezdenek mozgolódni, ilyenkor a farakás napos oldalán tartózkodnak, vagy a levegőben röpködnek; azután amikor már szinte kibírhatatlan a hőség, átvonulnak az árnyékos oldalra. A hímek kis territóriumokat jelölnek ki maguknak, amelyeket bőszen védeni igyekeznek a hím vetélytársakkal és más bogarakkal szemben; néha még a közeledő embert is heves „csápolással” próbálják meg elijeszteni. A nőstényeket azonban a közelükbe engedik, és gyorsan párosodnak velük.

A megtermékenyített nőstény az elhalt fa parányi réseibe rakja a petéit, ahonnan a kikelő lárvák hamar berágják maguk a mélyebb részekbe. A felnőtt bogarak élettartama csupán 10 nap körüli, bár a nőstények néha három hetet is megérnek, de ez idő alatt nem is táplálkoznak (a lárvakorukban felhalmozott tápanyagokat élik fel). A lárvák viszont 3–4 évig fejlődnek a fa mélyén, majd az utolsó évükben visszajönnek a kéreg alá, és ott bebábozódnak.

Az erdőben nyárig otthagyott farakás messziről csábítja a havasi cincéreket, de sajnos ez halálos csapda is: az ott lerakott peték a fa feldolgozása során megsemmisülnek, és a ki nem kelt utódok hiányozni fognak a következő nemzedékből. Szerencsére azonban ez a látványos bogár több hegyvidéki nemzeti parkban ma is gyakori – sőt külföldön (például Csehországban) mintha növelné is az elterjedési területét, mert fokozatosan meghódítja a folyók menti erdőket, ahol kőrisfákban is megtelepszik.

Fotó: Peter Krimbacher / Wikipedia

Mindenki fontos

Miért fontosak ezek az apróságok? A rovarok hihetetlenül fontos szerepet töltenek be a természetben, az idei jelöltek pedig mindannyian úgynevezett közösségi jelentőségű fajok voltak. Ez azt jelenti, hogy uniós szinten veszélyeztetettek, vagy az adott régión belül unikálisak.

Ismerjük, ugye a repülős példát, ami a biológiai sokféleség fontosságára híja fel a figyelmet: A levegőben elkezdenek kihullani a repülőgép csavarjai, egyes alkatrészei. Jó darabig a gépen ülők ezt észre sem veszik, de egyszer kihullik egy akár apró, de annál fontosabb tárgy, és a repülő lezuhan.

Nem tudjuk, melyik állat- vagy növényfaj lesz ez a bizonyos alkatrész és hogy mikor veszítjük el, ezért hát egyetlen apróságra sem legyinthetünk nagyképűen.

Az Év rovara kampány célja is az, hogy felhívja a társadalom figyelmét egy-egy rovarra, a rovarok védelmére és az élővilágban betöltött szerepükre. Ezzel nemcsak az adott faj, hanem annak életmódja, életfeltételei is előtérbe kerülnek, így bemutatása a természetben zajló biológiai folyamatok, változások jobb megértését is szolgálja.

Kiemelt kép: Fraxinus / Wikipeida

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.