Kemény, határozottan hangvételő Facebook-bejegyzésben reagált Lengyel Tamás arra az interjúra, amelyet Kálomista Gábor adott a Mandinernek.
Amikor tavaly egy kollégánk halála után megvádoltál minket azzal, hogy a nemzeti vagyonért aggódunk, de a saját szakmánkért és pályatársunkért nem, a Thália Színházból senki nem mondott neked ellent. Senki nem állt ki mellettünk, pedig többekkel jó kapcsolatban vagyunk, együtt forgatunk, együtt játszunk,
írta a színész.
Kálomista Gábor filmproducer, színházigazgató többek között arról beszélt, hogy szerinte az a morál, ami a színházi és művészvilágban évtizedek óta uralkodik, valami egészen bestiális, és ebben a kegyelmi pillanatban tehát teljes mellszélességgel kiáll Schilling Árpád és Lengyel ügye mellett, állítja a producer, hozzátéve, hogy akkor viszont az elmúlt tizenöt-húsz év összes botrányát ki kéne vizsgálni.
Lengyel Tamás most felidézte egy korábbi konfliktusát Kálomistával, amikor szerinte a producer „nem állt ki” mellette és kollégái mellett, most viszont váratlanul támogatásáról biztosította. A színész ezt „furcsa fordulatnak” nevezte, ugyanakkor erősen megkérdőjelezte Kálomista hitelességét.
Lengyel a Kálomista által idézett mondatra – „Bűnösök közt cinkos, aki néma” – visszautalva azzal vádolja őt, hogy korábban hallgatott, és „a rendszer cinkosává vált”. Úgy véli, most sem feltétlenül ugyanazok az indítékok vezérlik, és fennáll a veszélye annak, hogy a bántalmazási ügyeket politikai eszközként használják.
Szeretném megkérdezni: hol voltál, amikor Vidnyánszky Attila kormányzati segítséggel leuralta a szakmát, saját befolyása alá vontmindent, élet és halál urává vált? Akkor miért nem mondtad, hogy ez nem frankó?
A poszt végén hangsúlyozza: a szakma megtisztulásához mindenkinek szembe kell néznie a múlt hibáival, mert ezek
ezek nem jobb- vagy baloldali bűnök. Egyszerűen bűnök.
Vizsgálat övetkezmények nélkül
Lengyel Tamás a napokban élesen bírálta a fővárost az Eszenyi Enikővel kapcsolatos ügy kezelése miatt, azt állítva, hogy „pontosan úgy viselkedett velünk, mint a NER bárkivel, aki kritikát fogalmazott meg”, és szerinte ebben „nincs különbség” a Fidesz és a városvezetés között.
Felidézi, hogy a vizsgálat ellenére nem lett valódi következménye az ügynek: a bizottsági anyagokat állítólag megsemmisítették, illetve a nyilvánosságra hozott dokumentumokból kitakarták a megállapításokat. Úgy látja, így hiába vállalt kockázatot mintegy hetven érintett, a folyamat „nem a megtisztulást szolgálja, hanem a félelmet erősíti”.
Lengyel ugyanakkor reményét fejezi ki, hogy változás jöhet, és egy ellenzéki képviselő ígéretet tett arra, hogy utánajár az ügynek, szükség esetén pedig jogi lépéseket is kezdeményez az eltűnt dokumentumok miatt.
