A szakértőket régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy hogyan váltak a kutyák vadállatokból barátságos természetű és külsejű élőlényekké. Hogy választ találjanak a kérdésre, kutatók egy csoportja genetikai mintákat kezdett el elemezni – számol be az IFLScience.
A szakértők farkasoktól és elvadult ebektől gyűjtöttek be mintákat, emellett pedig 5000 éves kutyaleleteket is megvizsgáltak. Az elvadult állatok elemzésére azért volt szükség, mert a tenyésztett kutyák genetikailag rendkívül távol állnak az ősi ebektől.
Meg vagyunk győződve arról, hogy a korábbi kutatások sok olyan gént mutattak ki, amelyek nem a kutyákhoz, hanem a tenyésztett kutyákhoz kapcsolódnak
– mondta Amanda Pendleton, a Michigani Egyetem munkatársa és a vizsgálat vezetője.
A szakértők összesen 246 domesztikációhoz köthető génrégiót találtak. Ezek amellett, hogy a megjelenést és az agyműködést is befolyásolják, egy korábbi elméletet, az úgynevezett velőléc hipotézisét is alátámasztják.
Pendleton szerint a hipotézis azt írja le, hogy bizonyos jellemzők, például a fülforma, a szőrszín vagy a szelídebb viselkedés miért csak a háziasított állatoknál figyelhetőek meg. Az elmélet alapján ezen egyediségeket azok a genetikai elváltozások okozzák, amelyek a fejlődés során a velőléc sejtekben hatnak. Ezek a sejtek később fontos szerepet játszanak a kifejlett szövetek kialakulásában.
A szakértők úgy vélik, hogy a kutyáknál elsőként a viselkedés változott meg, és csak ezt követte a fizikai megjelenés átalakulása. Ez azt jelenti, hogy őseinket a vadászatokra még külsejükben farkasokra emlékeztető, de jóval barátságosabb állatok kísérték.
(Kiemelt kép: Thinkstock)
