Tudomány
Miskolc, 2014. április 12.
Összekeverik a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 2-es választókerület országgyűlési képviselőjelöltjeire a külképviseleteken és az átjelentkezéssel leadott szavazatokat a helyi 116-os szavazókörben leadott voksokkal a miskolci városházán 2014. április 12-én.
MTI Fotó: Vajda János

Egymillió magyar Facebook-profil döntheti el a választást

Nagy Nikoletta
Nagy Nikoletta

újságíró. 2018. 04. 03. 21:10

Azt hihetnénk, egy ésszerű választási folyamat következménye az a döntés, kire szavazunk, pedig nagyon nem. Az internet és a közösségi média korában pedig egyre inkább háttérbe szorul a tapasztalati információszerzés, és soha nem látott mértékben tudnak hatni az érzelmeinkre. Már nem az számít, mennyire valós egy hír, hanem hogy mennyire érezzük annak. A külföldi trenddel ellentétben hazánkban az elmúlt egy évben több mint egymillió Facebook-profil jelent meg – ezek a „felhasználók” dönthetik el a választás kimenetelét. Elmagyarázzuk, miért.
Korábban a témában:

Emberi természetünknél fogva szeretünk érzelmek alapján dönteni: a kávézóban azt a fajta kávét választjuk, amelyet a leginkább megkívánunk, Netflixen azt a filmet nézzük meg, amihez éppen hangulatunk van, és ha rossz napunk van, akár úgy is dönthetünk, hogy kihagyjuk az aznapi edzést, és inkább egy-két tábla csokival vigasztalódunk. Az érzelemalapú döntésekkel egészen addig nincsen semmi baj, amíg a mindennapi, egyszerű döntéshelyzetekben használjuk – nem pedig a politikai szférában.

Azt hihetnénk, a döntés, hogy ki kormányozza az országunkat, egy analitikus, ésszerű választási folyamat következménye, ahol az eszünkre hallgatunk és nem az érzelmeinkre.

Ez azonban nem így van, legalább egy minimális szinten mindannyian a politikai propaganda áldozatai vagyunk, az pedig kicsit sem az eszünket, sokkal inkább a szívünket és az előítéleteinket célozza be.

Az is propaganda, ha a dohányzás káros hatásaira hívják fel a figyelmet

Uncle Sam és az I. világháborúban oly népszerű toborzó poszter
Forrás: Wikimedia

A propaganda nem volt mindig ilyen negatív töltetű szó, és most is több formáját megkülönböztethetjük.

Beszélhetünk vallási propagandáról, amely jelenthet egyszerű taggyűjtést is a gyülekezetekbe vagy szektákba (mindenféle negatív felhang nélkül), vagy háborús propagandáról is, amely szólhat akár a katonák toborzásáról és lelkesítéséről is.

A reklámokban is propagandaüzenetek hatnak ránk, amikor az egyik mosóport használó nő boldogabb és sikeresebb, mint a másikkal mosó, vagy a cukros sportitalt fogyasztó férfi egészségesebb és fittebb, mint az, aki nem iszik ilyeneket.

Sőt, a politikai propagandának sem kell negatívnak lennie: így nevezzük a társadalmi információs kampányokat is, amelyek például a biztonsági övek használatának fontosságára vagy a dohányzás káros hatásaira hívják fel a figyelmet.

Minden olyat propagandának hívunk, amely egy nagyobb csoport véleményét akarja megváltoztatni, befolyásolni, irányítani, méghozzá nem logikai alapon, hanem az érzelmekre hatva. Ehhez különböző eszközöket használ, ezeknek egy része teljesen korrekt, de bőven akad olyan módszer is, amely kimeríti a bújtatott befolyásolás fogalmát, és közel áll a cenzúrához, illetve az egyszerű hazugsághoz.

Fehér, fekete és a veszélyes szürke zóna

A propagandát Zbyněk Zeman cseh történész szerint fehér, szürke és fekete kategóriákra oszthatjuk aszerint, hogy milyen eszközökkel él a befolyásolás céljából.

  1. A fehér propaganda egyértelműen feltünteti az üzenetek eredetét és szándékát, lehetőséget biztosít arra, hogy az ellenvélemény is elhangozzon, a befogadói pedig tisztában vannak azzal, hogy őket most éppen befolyásolni akarják. Ilyen propagandaüzenet volt például az első és a második világháború során az, hogy minél több férfi csatlakozzon a hadsereghez, hogy megvédje otthonát – ez is érzelemalapú befolyásolás volt, de mindenki tudta, kitől érkezik és mi a célja. A fehér propaganda PR-technikákat és egyoldalú megközelítést alkalmaz az üzenete hatásosabbá formálásában.
  2. A fekete propaganda egyértelműen a veszélyesebb fajta, ekkor a befogadóknak fogalmuk sincs róla, hogy szándékosan befolyásolni és irányítani akarják őket. Az üzenetek forrása általában ismeretlen, vagy nem az, amit feltüntetnek. Háborús helyzetben igencsak gyakori a fekete propaganda, a britek például a második világháborúban több olyan rádióállomást működtettek, amelyek látszólag német forrásból érkeztek és a németeknek szóltak, de valójában brit ügynökök készítették a felvételeket. Ilyen volt a Gustav Siegfried Eins nevű rádióállomás, amelynek „hírmondója”, Dr. Chef náci extrémistának adta ki magát, aki Adolf Hitlert is azzal gyanúsította: túlságosan gyenge kézzel bánik ellenfeleivel. Közben persze a cél az volt, hogy a náci párttagok állítólagos korrupcióját és szexuális zaklatási ügyeit emlegesse, és ezt úgy adja át a német hallgatóknak, hogy nem tudatosodik bennük: ez a rádióállomás igazi üzenete.
  3. A szürke propaganda a kettő keveréke, és ez az igazán ingoványos terület. Amikor még azt sem tudjuk, hogy az befolyásol-e minket, akitől az üzenetet halljuk, kapjuk, és azt sem, hogy igaz-e, amivel megpróbálnak az érzelmeinkre hatni.

Az ösztöneinkre hat, és kizárja az észérveket

A politikai kommunikációnak mindig célja a meggyőzés, de különbség lehet, hogy az „újakat” szeretnék megszólítani, meggyőzni, vagy a saját tábort készenlétben tartani

– mondta a 24.hu-nak Demeter András, a Mindset pszichológiai szaklap politikai pszichológiai szakújságírója és rovatvezetője.

A propaganda a csoporttagságaink (például nemzetiség, pártpreferencia) kidomborítása mellett nagyban alapoz a saját csoportunkra leselkedő veszélyekre és a vezető – aki egyben sokszor maga az üzenetküldő – tekintélyére. Mindezt erős, de egyszerű, ösztöneinkre ható üzenetek formájában menetrend szerint szállítja.

A propaganda egyik legfontosabb eszköze ugyanis az egyszerű, érzelmi töltettel rendelkező, gyakran ismételt üzenet: a propagandista ezeket addig szajkózza, amíg a befogadók, azaz a célcsoport agyában igazsággá nem válik. A megcélzott emberek az üzenetet perifériás úton, vagyis nagyjából tudattalanul dolgozzák fel, nem realizálják, hogy pontosan mi is történik velük.

Pontosan ez zajlik ma Magyarországon is: a szíriai polgárháborúból menekülteket a pártpropaganda sikeresen egyetlen homogén masszává gyúrta, amelytől félnünk kell, mert minket akar bántani.

Fotó:24.hu/Karancsi Rudolf
Fotó: Karancsi Rudolf / 24.hu

A propaganda egy érzelemdús történetet is ír az emberek számára, amiben aztán megtalálhatnak olyan elemeket, mint a harc vagy a haza védelme, melyek mozgósítanak, fókuszálják a figyelmet, szóval azt az érzést keltik, hogy a történelem nem állt meg, a szemünk előtt zajlik és magunk is alakítói lehetünk

– mondta Demeter.

Véleménybuborékban az élet könnyű

Ehhez kapcsolódik a propaganda egy másik fontos befolyásoló eszköze, a vakcsoport képzése: ez a csoporthoz tartozás vágyát használja ki, amely nagyjából minden emberben univerzális szükséglet. A propaganda olyan csoportokat képez, amelyet aztán szembeállít más csoportokkal, és kialakul a „mi” és az „ők” ellentéte.

A vakcsoport egy véletlenszerűen összeállított embertömeget takar, amelynek irracionális, minden alapot nélkülöző csoportidentitása van, hiszen a csoport véletlenszerű, nem köti össze őket semmi, csak az ellenfél illúziója. A csoport tagjai egymást fel-, míg mindenki mást leértékelnek.

Ha mondjuk aktív és lelkes párttagok, aktivisták vagyunk, akkor a párt szólamai természetesen erősen áthatják az adott csoportot, kognitív szempontból egy véleménybuborékban az élet nem túl megterhelő

– mondta Demeter.

Ha cáfoljuk, azzal még erősebbé tesszük

Itthon a propaganda több eszköze egészen tisztán tetten érhető, és még csak nem is kell hozzá annyira elemeznünk a rejtett jeleket – a fantomra való összpontosítás és a saját társadalmi valóság megteremtése például lassan már a mindennapjainkat járja át, és egyre nagyobb mértéket ölt.

Egy kitalált ellenség jobban összekovácsolja a célcsoportot, és a sajátos világkép kialakítása egy olyan környezetbe helyezi őket, ami szerintük valóságos, de sok köze nincs ahhoz az élethez, amit a csoporton kívüli tagok érzékelnek. Ha ezt még összekötjük a félelem- és pánikkeltéssel, ami szintén a propaganda egy nagyon fontos eszköze, akkor megkapjuk azt, ami jelenleg a magyar politikai kommunikációban minden oldalról árad felénk.

Sorra derülnek ki ugyanis, hogy a kormány által középpontba állított, migránsoktól hemzsegő országokról mesélő tanúk hiteltelenek és hazudnak – kifejezetten érdekes azonban, hogy ez a kormány által becélzott és érzelmileg manipulált csoportokat már egyáltalán nem érdekli, a cáfolaton átnéznek, és csak a propagandát hallják meg.

Ezeknek a propagandaüzeneteknek a témája és adagolása sem véletlen, akik vevők rá, azokat fokozatosan készenlétben kell tartani, bedobva mindig egy új elemet. Látni kell, hogy a propaganda tényleg csak a saját szekértábornak szól, kifelé, másoknak nem. Az elköteleződést megváltoztatni nagyon nehéz dolog, eleve inkább racionális munkát igényel. A propaganda befogadói számára az ismételgetés megerősítést jelenthet, ugyanakkor újabb igazolás számukra az is, ha az ellenzők az ellenszenvüket hangoztatják, tovább igazolva a „háborús” helyzetet

– magyarázta Demeter.

Fotó: Bielik István / 24.hu
Békemenet 2018. március 15-én
Fotó: Bielik István / 24.hu

Akinél az adat, annál a hatalom

Azt hihetnénk, hogy a propagandistáknak sokkal nehezebb dolguk van most, a 21. században, amikor az internet segítségével rögtön a világ majdnem összes fellelhető információja a kezünkben lehet, és könnyedén leellenőrizhetjük az állítások valóságtartalmát – de ez egyáltalán nem így van, sőt. Az internet és a közösségi média a propaganda első számú terjedési felületévé vált, a közösségi médiát pedig a pártok is aktívan használják nyíltan a szavazók és hívek gyűjtésére, de burkoltan a vélemények befolyásolására is.

An illustration picture taken on March 22, 2018 in Paris shows a close-up of the Facebook logo in the eye of an AFP staff member posing while she looks at a flipped logo of Facebook.  / AFP PHOTO / Christophe SIMON
Zuckerbergnek az amerikai kongresszus előtt kell felelnie
Számot kell adnia: mégis mi történik immár 2,2 milliárd ember magánéletével, és manipulálták-e a Facebook-fehasználók adataival a 2016-os elnökválasztást?

Most, hogy kirobbant a Cambridge Analytica botránya, a média középpontjába került az, hogy a nagyjából 50 millió Facebook-felhasználó adataival való visszaélés akár a 2016-os amerikai elnökválasztás kimenetelét is befolyásolhatta, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Donald Trump és csapata volt az első, akik a közösségi médiát saját politikai céljaik elérésére használták.

Valójában Barack Obama használta elsőként a Facebookot az elnökválasztási kampányában, de ő még csak aktivistákat toborzott a közösségi oldalon. A második Obama-kampány idején a felhasználók már adhattak hozzáférést a saját adataikhoz, és ismerőseik adataihoz is – de ekkor még tudták, hogy pontosan milyen célból adják ki ezeket az információkat. Ennek a következő lépése a most kirobbant Trump-botrány, ahol olyan felhasználók és ismerőseik adatait szerezhette meg az amerikai elnöknek dolgozó elemzővállalat, akik nem adtak ilyen célú hozzáférést senkinek

– mondta el a 24.hu-nak Berkes Ákos közösségimédia-szakértő, a Flow PR kreatív igazgatója.

Ami igazán kirobbantotta a botrányt és feldühítette az embereket, hogy a felhasználók személyiségtesztnek álcázott adathalász programmal adták meg a hozzáférést a saját és ismerőseik adataihoz is.

Azt pedig nem nehéz kitalálni, hogy akinél a felhasználók adatai vannak, annál van a hatalom is, főleg, ha politikai célokra használja fel őket – ahogyan a vádak szerint Donald Trump is tette, aki ezzel akár el is dönthette a 2016-os elnökválasztás eredményét.

Miami 2017. június 17.
Donald Trump amerikai elnök kormánya Kuba-politikáját ismerteti a floridai Miami kubai negyedében tartott rendezvényen 2017. június 16-án. Trump szabad és nemzetközi ellenőrzés mellett lebonyolítandó választásokra szólította fel Kubát.  (MTI/EPA/Cristobal Herrera)
Fotó: Cristobal Herrera / EPA / MTI

Már nem a kocsmában adjuk át az infót

Az internet ahelyett, hogy megállította volna az álhírek és a propagandatartalmak terjedését, még rá is segített.

Napjainkban a médiafogyasztás (ide értem az internetet is) hihetetlenül megnőtt. Az emberek sokkal többet tudnak a világról, mert sokkal több időt töltenek információk beszerzésével. Ezzel egy időben azonban egyre inkább rá is hagyatkoznak az információkra, és a tapasztalatok háttérbe szorulnak

– mondta Rajnai Gergely, a Méltányosság politikaelemző központ elemzője.

A propaganda így hatékonyabb tud lenni, mint valaha: az ’50-es években hiába mondták, hogy egyre jobban élnek a magyar emberek, ha a magyar emberek nagy része a kocsmából tájékozódott, és érezte, hogy ez nincs így. Manapság ezzel szemben egyre inkább a televízió és az internet az, ahonnan beszerezzük az információkat, a tapasztalatok háttérbe szorulnak, így a híreknek nem is kell feltétlenül a valóságon alapulniuk, ugyanis az ember a saját buborékján kívül egyre kevesebb szállal kötődik a valósághoz.

Emellett az is hozzájárul a propaganda sikeres terjedéséhez, hogy alapvetően bizalmatlanok vagyunk az állami intézmények, pártok és úgy egyébként minden hatósággal szemben, ezért hajlamosak vagyunk az összeesküvés-elméleteket és az álhíreket valódinak gondolni.

Ezek a „hírek” egy alternatív értelmezést kínálnak: az „igazság” az, amiről az emberek úgy vélik, hogy eddig elhallgatták előlük, ez pedig nem lehet véletlen, ezért hisznek benne. Paradox módon azonban hiába ad egyfajta kontrollérzetet, tovább növeli a bizonytalanságérzetet is, illetve a túlexponált és sokszor hangoztatott veszélytől megóvó párt és vezető is megkapja a bizalmat

– mondta Demeter András.

Ismerős lehet? Nem véletlen: a Fidesz jelenleg ezt a taktikát folytatja azzal, ahogy a külföldi, fabrikált és sokszor minden valóságalapot nélkülöző migránstámadásokról beszél. Facebookon sorra jelennek meg olyan videók a kormány által kontrollált médiatermékek oldalain, amelyek ugyan valódi támadásokat mutatnak be, de több évesek, nem is ott készültek, ahová a média helyezi őket, és semmi közük nincs a menekültválsághoz.

Fake news reporting concept and hoax journalistic reports from anonymous sources as people with open mouths with text as false media reporters metaphor and deceptive disinformation with 3D illustration elements.
Fotó: Thinkstock

Álhírek és kamuprofilok dönthetnek a politikában

Azt tudni kell, hogy a Facebook és a Twitter képes felkutatni a nem természetes személyek által létrehozott kamuprofilokat, amelyek akár propagandát is terjeszthetnek

– mondta Berkes Ákos.

Mióta ez a Cambridge Analytica botránya után téma lett, többször észrevehető, hogy a Twitter csoportokban töröl ilyen felhasználókat. Ezek a profilok adatelemzéssel könnyen kiszűrhetőek: általában nagyon hasonló tartalmakat raknak ki, nagyon hasonló időpontban, ugyanazzal a néhány hashtaggel.

Talán ártalmatlannak tűnhetnek ezek a botok által irányított profilok, de egyáltalán nem azok: nemcsak Trump elnökké választásába, de akár a Brexit-szavazás alakulásába is beleszólhattak.

Itthon még nincs rá kutatás, hogy pontosan hány ilyen számítógépes program által irányított profil létezhet, és hogy beleszólnak-e ezek a politika alakulásába, de Berkes szerint azért az adatok árulkodóak: a hazai Facebook-felhasználók száma hosszú-hosszú éveken át ötmillió alatt volt, mostanában viszont ugrásszerűen megemelkedett.

Az elmúlt években 4,8-4,9 millió között stagnált a felhasználók száma, de az előző egy évben ez megugrott, most 5,6-5,7 millió környékére becsüljük. Eközben a nemzetközi trendek azt mutatják, hogy a fejlett világban a felhasználók száma az elmúlt években egyenesen csökken. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy valakik beregisztráltak egymillió kamuprofilt, de érdekes folyamatról beszélhetünk, ami nem illeszkedik a nemzetközi trendekbe, holott eddig nagyjából lekövettük azokat.

Berkes megjegyezte: fontos különbséget tenni az álhírek és az intézményesített média által kreált alternatív valóság között – míg előbbiek a kattintások miatt szinte bármit megosztanak, ami népszerű, megbotránkoztató, addig az utóbbiak a propagandagépezet részei, és tudatosan élnek vissza az olvasók bizalmával.

Ez azért lehet így, mert vannak olyan szereplők, akik felismerték, hogy ebben a közösségi médiaközegben nem feltétlenül a hírek valóságtartalma a lényeg, hanem az, hogy a fogyasztók mennyire érzik ezt valóságosnak.

Kiemelt kép: 24.hu montázs
Fotó: Vajda János / MTI

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.