Az Archaeopteryx nagyjából 150 millió évvel ezelőtt élt a mai Dél-Németország területén, első fosszíliája 1861-ben került elő Bajorországból. Méretében és külsejében is a mai szarkára hasonlított, legfeljebb félméteres hosszúságúra nőhetett. Széles, lekerekített végű szárnyai voltak, tollazata a mai madarakéhoz hasonlított, egyébként hüllőszerű volt: állkapcsában éles fogakkal, hosszú csontos farokkal és három ujjal, amelyek meghajlott karomban végződtek.
Az Archaeopteryx első fosszíliája 1861-ben, Bajorországban került elő. Tudományos körökben azóta is élénk vita tárgyát képezi, hogy a teremtmény vajon a talajon mozgott-e, esetleg „vitorlázó repüléssel” közlekedett, vagy képes volt tényleg repülni. A maradványok kémiai vizsgálata során most kiderült: szárnycsontjainak felépítése megegyezik azon modern madarakéival, amelyek heves szárnycsapkodással tesznek meg rövid repülési távokat.
Az Archaeopteryx erőssége a hirtelen elrugaszkodással induló gyors szárnycsapkodás volt. Olyasmire gondolunk, mint a fácánok és a fürjek. Amikor ezek megpróbálnak kitérni egy ragadozó elől, akkor gyorsan felreppennek, rövid ideig vízszintesen repülnek, majd futva menekülnek tovább
– idézi az MTI a kutatást vezető Dennis Voetent, a franciaországi Grenoble-ben működő Európai Szinkrotron Intézet munkatársát.
A kutatók szerint az, hogy az Archaeopteryx már nagyjából 150 millió évvel ezelőtt képes volt így repkedni azt mutatja, hogy a dinoszauruszok repülési képessége jóval előbb kifejlődhetett. A szakemberek egykor az első madárnak gondolták az Archaeopteryxet, ma már azonban repülő dinoszauruszként tekintenek rá.
(Kiemelt kép: JULIUS CSOTONYI / LEEMAGE)
