Az ELTE Etológia tanszékén évtizedek óta vizsgálják a kutya-ember kapcsolatot, amivel – nagyon leegyszerűsítve – evolúciós kérdésekre keresik a választ. Eredményeikről többször is írtunk a 24.hu-n, itt vannak cikkekre bontva. Miközben persze folynak tovább az ebes kutatások, az új projekt központjában most a törpemalacok állnak.
Társállat a malac?
Furcsa lehet a fajválasztás annak, aki disznót csak kolbászba töltve, pörköltbe főzve ismer, azonban tudni kell, hogy nagyon intelligens állatról van szó. A különböző fajtájú, legfeljebb 50-60 kilósra megnövő törpemalacokat nyugaton egyre többen tartják lakásban társállatként, de hogy miért mégis a malac, arra Dr. Andics Attila agykutató, az ELTE Etológia Tanszékének tudományos munkatársa adja meg a választ:
A malac másfajta háziasításon ment keresztül, mint a kutya, őt a húsáért vettük magunk mellé, ráadásul míg utóbbi ragadozó, előbbi zsákmányállat a természetben is. Izgalmas kérdés, mennyire működik társállatként, milyen szociális viselkedést mutat, még egyszerűbben: mennyire lesz kutyaszerű, ha kutyaszerűen neveljük.
Ennek gyakorlati haszna, mint már említettük, a törpemalacok társállatként tartása lehet, de sokkal fontosabb a tudományos megközelítés: az agy működése, a szociális készségek mennyire az egyed tanulása során fejlődnek, illetve melyek azok az elemek, amelyek minden emlősben közösen megvannak? Mire válhat képessé egy (nem humán) állat, ha sok tekintetben szinte emberként vesz részt a családban? Viselkedését, képességeit a szociális közeg fejlesztik ki, vagy eleve génjeiben hordozza?
Sok lehet a hasonlóság a kutyával
A kutatás most kezdődik, egy nyolcfős malaccsoport épp a tanulás fázisában van, emberi környezetben nevelkedik, intenzív szocializációs programban vesz részt: nevelőszülőknél tanul például hívásra bejönni, ülni, feküdni, különböző játékos feladatokat végrehajtani, természetesen mindezeket dicséretért és jutalomért cserébe. Többek között azért, hogy később MRI-vizsgálatot lehessen rajtuk végezni, nyugodtan viselkedjenek a gépben.
Egyben a harmadik faj, amelynél ez lehetővé válhat: az első ugye az ember, a második pedig – ugyancsak az ELTE etológusainak sikereként – a kutya. De még legjobb barátunknak is hosszú tanulásra van szüksége, hogy tényleg „rendesen viselkedjen” vizsgálat közben.
Andics Attila és kollégái hasonlóságot várnak a malacok és kutyák között abban, hogy kötődésszerű viszonyt alakítanak ki az emberrel, figyelnek a hívásra, követik a mutatás irányát, segítséget kérnek, ha egy problémát nem tudnak megoldani. Eltérésre számítanak viszont például abban, hogy a malac valószínűleg kitartóbban próbál egyedül boldogulni, később kéri az ember segítségét, illetve prédaállat mivoltából adódóan másképp reagál a különféle hangokra.
Befogadó gazdákat keresnek
Mindez persze most még csak feltételezés, kutatóink teljesen járatlan úton indultak el. Jelenleg mindennél fontosabb az alanyok beszerzése és felkészítése. Az előbbi valójában már múlt idő: körülbelül tíz törpemalac várja befogadó gazdáját, mentorát, trénerét.
Bárki jelentkezhet, de itt a legkevésbé sem arról van szó, hogy vigyünk haza egy cuki kismalacot.
Hatalmas feladat, hiszen a nevelőszülők hosszú évekre gyakorlatilag a program részévé válnak. A jelentkezőknek intenzív munkát kell vállalniuk: gondozni, képezni a malacot, viselkedéses vizsgálatokra hordani, konzultációkon részt venni, felvételeket készíteni az otthoni munkáról. Ehhez tőlünk megkapnak minden emberi és szakmai segítséget, de a kiválasztás szigorú, többlépcsős folyamat lesz
– emeli ki Andics Attila.
Cserébe viszont az ember egy nagyon különleges társat kap maga mellé, és hihetetlen élményekkel gazdagodik. Aki kedvet érez hozzá, erre a linkre kattintva találja az elvárásokat és a jelentkezés módját, feltételeit, magyarán a részleteket.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fottás: JOCHEN LUEBKE / DPA / AFP)
