Sok szó esik róla, milyen komoly gazdasági és természetvédelmi károkat képesek okozni Magyarországon és Európában az ember által behurcolt, inváziós növények és állatok. De mi van akkor, ha az öreg kontinensen őshonos fajok indulnak hódítani? A brnói Masaryk Egyetem kutatásai eredményei szerint támadásuk megállíthatatlan:
Megedződtek az ember által
Azért tudnak új otthonra lelni a kontinensen kívül, mert képesek megbirkózni a legkülönbözőbb környezeti feltételekkel. Nincs szükségük egy bizonyos élőhelyre, és remekül alkalmazkodnak azokhoz a változtatásokhoz, amelyeket az ember végez a tájon. Kalusova rámutatott arra is, hogy a világ más tájain élő növények kevésbé rátermettek, ezért inkább „otthon maradtak”.
Az európai növények rendkívül ellenállóak, mivel már évszázadok óta együtt élnek az emberrel, és hozzászoktak a mezőgazdasági területekkel járó viszontagságokhoz
– idézi az MTI Veronika Kalusovát, az egyetem munkatársát.
Világhódítók
Eddig 2550 európai növényfaj vert gyökeret a világ más kontinensein. Mindössze az olyan hideg területek, mint a hegycsúcsok és az Izlandhoz, valamint Grönlandhoz hasonló országok képesek ellenállni az inváziójuknak. A terjeszkedés folyamata részben előre eltervezett volt, részben a véletlen műve: egy részüket cserepekben költöztették át Amerikába az Európából érkező emberek, másik részük pedig a külföldre szánt termékekkel teli konténerek potyautasaiként érkeztek meg új élőhelyükre, még magokként.
Az egyik legnagyobb utazó az őszirózsafélék családjába tartozó szelíd csorbóka (Sonchus oleraceus), amely mára Észak-Amerikában, Afrika déli részén, Új-Zélandon és Ausztráliában is új otthonra lelt. Az európai mezők jellegzetes növényei közé tartozó közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) és a réti margitvirág – vagy margaréta -, ma már a világ egyéb területein is jelen van inváziós fajként.
(Kiemelt képünkön egy szelíd csorbóka. Forrás: Leemage)
