Az advent vagy ádvent szó annyit tesz, eljövetel, nevezik Úrjövetnek is. Ez utóbbi szó önmagában árulkodik róla, miről is van szó: advent első vasárnapja a karácsonyi ünnepkör, egyben az egyházi év kezdete. Előbbi egészen vízkeresztig, január 6-áig tart, amikor is a farsang időszakával a karácsonyi befelé fordulást, lelki elmélyülés helyét a hangos mulatság veszi át.
Advent alapgondolata a megtestesülésben közénk érkező Krisztus várása volt, a felkészülés időszaka, a december 25-ét megelőző négy vasárnapot és a köztük lévő 18-24 napot fedi le.
Vagyis november 27. és december 3. között bármikor, idén épp harmadikán, vagyis a lehető legkésőbbi időpontban.
Krisztus négyszer jön el
Az akkor még egységes keresztény egyház az V. században fogadta be mai, négy vasárnapos formájában, és eleinte heti háromnapos böjttel volt összekötve. A XVI. században XIV. Kelemen pápa az adventi szerdákra és péntekekre rendelt böjtöt, szombatokra pedig önmegtartóztatást.
A középkorban Krisztus várása mellett a négy vasárnap további jelentéstartalommal, az Úr négy eljövetelével bővült:
- először a megtestesülésben,
- másodszor a kegyelemben,
- harmadszor halálunkban,
- negyedszer az ítéletkor jön el.
Advent kiemelkedő napja a harmadik vasárnap, az időszak második felének kezdete, és a közeledő karácsony miatt alaphangja az öröm. Ezt fejezi ki az ilyenkor meggyújtott gyertya színe is, a rózsaszín.
A koszorú
Ma már a koszorú és a rajta elhelyezett négy gyertya advent legismertebb szimbóluma, a szokás 1840-ig nyúlik vissza. Ebben az évben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész imatermében felfüggesztett egy szekérkereket, 23 gyertyát helyezett rá, és advent kezdetétől minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
A falakat pedig fenyőgallyakkal díszítette. Később a fenyőágak koszorúvá alakítva már csak “utánozták” a kereket, és a gyertyák száma is négyre csökkent, de színük is fontos: lila, lila, rózsaszín, lila.
A naptár
Az ugyancsak közismert és népszerű adventi naptár készítése is a XIX. századba nyúlik vissza, a ma használt verzió a XX. század elején született meg. A karácsonyt várva eleinte december első napjától naponta egy vallási témájú kis képet szúrtak a falra, krétával húztak vonalakat a padlóra jelezve az időmúlását.
De egy kisfiú, az 1881-ben született Gerhard Lang annyira türelmetlen volt, hogy nem kötötte le a képek akasztgatása, ezért édesanyja új ötlettel állt elő. Egy kartonlapra 24 ajtót vágott, mögé egy másikra ugyanennyi cukorkát ragasztott: a kisfiú minden nap kinyithatott egyet.
Magyarországon 1z 1611-es nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától Vízkeresztig püspöki engedélytől tette függővé a házasságkötést, ezért ebben az időszakban lakodalmat, táncmulatságot nem tartottak. Nem is lett volna illő, hiszen a karácsony várása tényleg a befelé fordulásról, a lelkiekről szólt.
Boszorkányok bújnak az ólakba
A nép számára az adventi időszak kezdetét harangszó és gyermekek kántálása jelezte. Utóbbi egy köszöntő szokás volt a karácsonyi ünnepkörben, a kicsik az ablakok alatt énekszóval, csengetéssel ébresztgették a lakókat, nehogy lekéssék a hajnali misét. Természetesen
Erdélyben például úgy vélték, az adventi hajnali mise alatt a harangszó elől a boszorkányok házakba, ólakba húzódnak állati alakban, hogy később kárt okozzanak. A mise idejére tehát minden ajtót, ablakot, és persze az ólakat gondosan bezártak.
Volt, ahol az első hajnali misére hívó harang köteléből az eladósorban lévő lányok szakítottak három kis darabot: pántlikájukban viselték ezeket farsangig, hogy az akkori mulatságokban sok kérőjük legyen.
