Migaloo-t, az albínó hosszúszárnyú bálnát a közelmúltban vette észre egy turistacsoport az északkelet-ausztráliai Upolu-zátony közelében. Paul Faherty, a hajó kapitánya szerint leírhatatlan a látvány, ahogy a fehér ragyogás közeledik az ember felé.
Migaloo-t először 1991 júniusában fényképezték le az új-dél-walesi Byron-öbölben. Az élőlényt ekkor 5 kilométeres távolságból fedezték fel egy távcső segítségével. Az állat neve egy ausztrál őslakos nyelvből eredeztethető, jelentése “fehér barát”.
A szakértők úgy vélik, hogy Migaloo 1991-ben 3-5 éves lehetett, tehát napjainkra már akár 30 esztendős is elmúlhatott. A természetben egy albínó állat számára ez kifejezetten szép kornak számít, hiszen a pigmentek hiánya az egészségügyi problémák kialakulása mellett a rejtőzködést is nehezíti.
Eredetileg a kutatók nem merték egyértelműen kijelenteni, hogy Migaloo albínó, ugyanis a szeme barna, nem pedig az albínókra jellemzően rózsaszín. Éppen ezért eleinte arra gyanakodtak, hogy egyedi bőrszínének hátterében a leucizmus áll. Egy későbbi DNS-vizsgálat azonban bebizonyította, hogy az élőlény valóban albínó – az elemzéssel az is kiderült, hogy az állat hím.
Utoljára idén júliusban tűnt fel Ausztráliánál.
A hosszúszárnyú bálnák (Megaptera novaeangliae) akár 15 méter hosszúra is megnőhetnek. Egyes becslések szerint élettartamuk 45-100 év, az eddigi legöregebb ismert egyed viszont csupán 60 éves volt.
Sokáig Milagoo volt az egyetlen teljesen fehér hosszúszárnyú bálna, melyet valaha találtak, pár éve azonban Queensland partjainál egy anyja mellett úszó borjút is észrevettek. Az élőlény később a Chalkie nevet kapta, igaz, sokan Migaloo Juniorként emlegetik.
