2015 decemberében a Párizs elővárosában, Le Bourget-ban megrendezett 21. ENSZ klímacsúcson fogadták el a párizsi klímaegyezményként ismert megállapodást. Az egyezményhez csatlakozó országok elkötelezték magukat a drasztikus éghajlatváltozás megelőzése mellett.
Ezzel az Egyesült Államok Kína után a világ második legnagyobb kibocsátója, egymaga megközelítőleg a teljes szén-dioxid emisszió több mint 15 százalékáért felelős. Az ország kilépése az egyezményből – melynek célja többek között a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése – drámai következményekkel járhat.
A párizsi megállapodáshoz csatlakozók legfőbb feladata az, hogy 2100-ig az iparosodás előtti állapotokhoz képest lehetőleg 1,5 Celsius-fok alatt, maximum 2 Celsius-fokon tartsák az átlaghőmérséklet növekedését. Az aláíró országok maguk határozhatták meg, miként akarnak hozzájárulni a cél eléréséhez.
Mikor Barack Obama elnöksége alatt elfogadták az egyezményt, az USA azt vállalta, hogy 2025-re 26-28 százalékkal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását a 2005-ös mennyiséghez képest.
Az USA vezetősége ráadásul azt is vállalta, hogy 3 milliárd dollárral támogatja a fejlődő országok emissziójának csökkentését.
Amerika sokat számít
A fentiek miatt jogos a kérdés, hogy az Egyesült Államok kilépése milyen hatással lesz a megállapodás megvalósítására?
Az USA kilépése egyrészt közvetett módon is befolyásolhatja az egyezmény sikerét. Ha Amerika valóban felmondja az egyezményt, annak komoly hatása lesz a fejlődő országok emissziójára.
Egy 2017 áprilisi elemzés szerint amennyiben az USA nem teljesíti a párizsi megállapodásban leírtakat, a 2016-os adatokkal számolva 2025-ben a világ éves üvegházhatású gázainak kibocsátása 55,8 gigatonna helyett 57,3 gigatonna lesz. Ez nagyjából 3 százalékos növekedést jelent, ami egyáltalán nem elhanyagolható.
Ha a párizsi egyezmény egyáltalán nem valósul meg, a számítások alapján 2100-ra 4,2 Celsius-fokkal növekedik majd az átlaghőmérséklet. Amennyiben az egyes országok teljesítik a megállapodásban vállaltakat, de további lépéseket nem tesznek, az emelkedés már csak 3,3 fokos lesz.
Amennyiben a jövőben az egyes országok újabb és újabb csökkentéseket vállalnak, 2100-ig akár az 1,8 Celsius-fokos célt is elérhetnék. Ha viszont az USA egyáltalán nem tesz erőfeszítéseket az emissziójának mérséklése érdekében, az általa kiváltott plusz 0,3 fokos változással a világ épp átlépheti a párizsi egyezmény bűvös 2 fokos határát.
Melegszik a bolygó
Ami a globális felmelegedést illeti, elképesztő mennyiségű tény bizonyítja, hogy a probléma valóban létezik. Maga az elmélet egyébként nem állítja, hogy az éghajlat nem változik természetes módon. A gond az arányokkal van: az elmúlt bő száz év alatt elképesztő mértékben nőtt az átlaghőmérséklet.
Az átalakulások normál körülmények közt évezredek alatt válnak érzékelhetővé, az ipari forradalom kirobbanása óta azonban jelentős hőmérséklet-növekedés jelentkezett. Míg a 20. századot megelőző évezred alatt az átlaghőmérséklet 2-3 tized Celsius-fokkal csökkent, addig az elmúlt 100 évben nagyjából 1 Celsius-fokos melegedés volt megfigyelhető.
Az átalakulás hátterében az az elképesztő mennyiségű üvegházhatást okozó gáz – legfőképp a szén-dioxid – áll, ami az iparosodás kezdete óta a légkörbe került. Ezen anyagok nem csupán a környezetre és az egészségre károsak, de az atmoszférában jelentősen erősítik azt a természetes üvegházhatást, amely segít melegen tartani a bolygót.
Az üvegházra nagy szüksége van a földi létformáknak, az azt felépítő gázok túlzott jelenléte viszont veszélyes felmelegedést eredményez. Az éghajlatváltozás pedig nem csupán az ökoszisztéma látványos átalakulásával, a kórokozók gyorsabb terjedésével és a táj megváltozásával jár. A melegben az állandó jégtakarók olvadása is felgyorsul, ez pedig a tengerek és óceánok vízszintjének emelkedését idézi elő.
Ha az emberiség nem tesz lépéseket a helyzet orvoslására, a globális felmelegedés hatásai óriási mértékben sújtják majd a bolygót, és így fajunkat is.
