Az egyedülálló, a felülmúlhatatlan Alexej Grigorjevics Sztahanov, a keleti blokk szuperhőse, a munka trónra emelt királya 1906. január 3-án született egy apró nyugat-oroszországi faluban, Lugovajában. Szülei szegény parasztok voltak, a fiúnak iskola helyett sokszor dolgoznia kellett a napi betevőért. De szorgalmas volt és előre tekintett, 21 esztendősen a Donyec-medencébe vette az irányt, hogy egy szénbányában dolgozhasson magasabb bérért.
A munka hőse
Kadievka városka mellett, Centralnaja-Irmino bányában kapott munkát. Ami a normát illette, munkahelye nemhogy az élvonalba nem tartozott, inkábba hátsó fertályt erősítette. Lánya, Violetta visszaemlékezése szerint Sztahanovban nagyon erős volt a versenyszellem, folyton azon agyalt, hogyan növelhetné a termelést. Végül megszületett az ötlet, amiért felettesei ugyan nem lelkesedtek, de a helyi párttitkárt sikerült meggyőznie, így belevághatott.
Javaslata abból állt, hogy a osszák meg a munkafolyamatokat, egy-egy bányász ne vegyen részt minden egyes fázisban. Így egyesek a szenet fejtették, mások csillére rakták, megint mások a dúcolással foglalatoskodtak. Sztahanov elvégezte a vájártanfolyamot, és a csákányt is lecserélte: megtanulta kezelni a 15 kilós, de jóval hatékonyabb pneumatikus fejtőkalapácsot.
A keleti blokk celebje
A helyi lap után a Pravda is elismerő cikket közölt róla és módszeréről, a nehézipari népbiztos pedig még Sztálin figyelmét is felhívta a bányászra. Sztahanov egy szempillantás alatt híres lett, nem túlzás azt állítani, a kor celebje, 1935. decemberében a Time magazin címlapsztorit közölt róla.
A propaganda persze nem hagyta kiaknázatlanul, az élmunkás a kommunista párt védnöksége alatt járta az országot, minden állomáson számos érdeklődő előtt mutatta be munkamódszerét. Beindult a Sztahanovról elnevezett élmunkás mozgalom, számos speciális munkaversenyt hirdettek, élmunkásbrigádokat szerveztek, napokig tartó munkaversenyeket indítottak a különböző üzemekben. És megszületett az emberfeletti munkabírású személyekre használt fogalom: sztahanovista.
Hihetetlen karrier
A bányász jutalmul bútorozott lakást kapott, valamint egy kocsit lóval – ez utóbbi nagy álma volt, óriási büszkeséggel töltötte el. Sikerei azonban nem hoztak osztatlan népszerűséget, de életét nem az irigyei keserítették meg:
Egy alkalommal helyi munkások késsel fenyegették meg apámat: Miért akarsz még több normát ránk erőltetni? Nagyon jól megvoltunk a kezdeményezéseid nélkül!
– idézi Violetta Sztahanovát a Múlt-kor.hu.
De megtehette, hogy ne vegye fel az ilyesmit. felvették a kommunista pártba, 1936-tól öt évig a moszkvai Ipari Akadémián tanulhatott. Ezután kinevezték egy kazahsztáni létesítmény igazgatójává, majd 1943-tól a Szénbányászati Minisztérium tanácsadójaként alkalmazták. Az ötvenes évek második felétől igazgatóhelyettesként, főmérnökként vett részt több szövetkezet irányításában, a moszkvai vezetés a tenyerén hordozta őt: elhalmozta kitüntetésekkel, helyet kapott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában.
Propaganda volt az egész
A gorbacsovi éra aztán leleplezte Sztahanov “titkát”: eredményeit mindig két-három másik vájár segítségével érte el, de a dicsőség egyedül az övé volt. Segítették a legmodernebb technológiák és munkamódszerek, Sztahanov személyes képességeinek gyakorlatilag a legminimálisabb szerep jutott.
Mégis ő volt az, akit a pártvezetés eszközként használt az ipari termelés fokozására, és egy új ideáltípus, értékrend megalkotására. Sikerrel: a Sztahanov nevével folytatott kampány eredményeként a második ötéves terv idején az ipari termelés az első első ötéves terv 41 százalékához képest 82 százalékkal növekedett.
