A páratlan lábnyomokat 1976-ban fedezték fel Tanzánia északi részén, nem messze az előember egyik legkorábbi eszközlelőhelyétől. A vulkáni tufában konzerválódott lenyomatok a geológusok szerint a hatalmas hőnek köszönhetően néhány óra alatt megkeményedtek. A nagyjából 3,5 millió éves leletegyüttes egy felegyenesedett, két lábon járó fajtól származik.
Hogy pontosan melyik is lehet ez a bizonyos élőlény, arról megoszlanak a vélemények. A lelet kora alapján a leggyakrabban elfogadott elmélet az, hogy a nyomok gazdái az Australopithecus afarensis fajhoz tartoztak – akárcsak a híres lelet, Lucy.
A felfedezés utáni elemzések azt mutatták ki, hogy a nyomok három egyedtől származnak, melyek közül kettő egy időben haladt el a területen, míg a harmadik valamivel később. Egy új kutatás azonban valami olyat talált, ami felett a korábbi vizsgálatok átsiklottak: további két lábnyomot.
Marco Cherin, a Perugiai Egyetem szakértője szerint a felfedezés miatt elállt a kutatók lélegzete. Az eredmények ugyanis nem csupán a laetoli lelőhelyről alkotott tudományos képet írhatják át, hanem az Australopithecusok járási stílusára és társadalmi berendezkedésére vonatkozó elméleteket is.
Érdemes volt körülnézni
Az új felfedezés a véletlennek köszönhetően született meg. A hatóságok kérésére Fidelis Masao, a Dar es-Salaami Egyetem kutatója nekilátott, hogy felbecsülje annak a múzeumnak az építésével járó hatásokat, melyet Laetoli közelében szerettek volna létrehozni.
Masao kollégáival 65 gödröt tárt fel, hogy jobban felmérhesse azt a hamuréteget, amelyben korábban a lábnyomokat találták. Az egyik ilyen mélyedésben sikerült felfedezni az új nyomokat, melyeknek tanulmányozását Cherin csoportja szinte azonnal megkezdte.
Az előkerült 13 lenyomat egy nagyobb testű egyedhez, S1-hez, egy pedig egy kisebb élőlényhez, S2-höz tartoztak. Az ásatások során később újabb és újabb leletek bukkantak elő, a szakértők végül 50 nyomot fedeztek fel, melyek a nagyobb példányé voltak.
A leletegyüttes így, az új lábnyomokkal kiegészülve arra csábította a kutatókat, hogy rekonstruálják az ősi “családot” – a korábban felfedezett lenyomatokat általában egy hímhez, egy nőstényhez és egy fiatal példányhoz szokták kötni.
Az új leletek átírhatják az Australopithecusok szociális rendszeréről alkotott képet. A jelek alapján ugyanis a vulkáni területen elhaladó csoportban több kifejlett egyed is volt – köztük egy nagyobb hím, S1, illetve egy valamivel kisebb.
Giorgio Manzi, a La Sapienza Egyetem kutatója és az ásatáson résztvevő szakértő szerint az élőlények társadalma valószínűleg sokban hasonlított a gorillák csoportjaira, ahol szintén egyetlen nagytestű hím kíséri a nőstényeket és az utódokat.
Az Australopithecusok társadalma ugyanakkor nem mindenben egyezett meg a modern emberfélékével. Egy 2011-es kutatás egy olyan egyed, feltehetőleg egy fiatal nőstény fogát elemezte, amely a jelek szerint elhagyta korábbi csoportját, majd egy újhoz csatlakozott. A gorilláknál hasonló nem fordul elő, náluk csak a nagyobb hímek szoktak kilépni a családokból.
Úgy jártak, mint mi
A felfedezések abban is segíthetnek, hogy megértsük, pontosan hogyan is jártak ősi rokonaink. A tudósok már az 1970-es években előkerült leletek elemzésével is sokat megtudtak az élőlény járásáról. A nyomok mélysége alapján a kutatók arra jutottak, hogy az Australopithecusok hasonlóan jártak, mint mi: lábfejükön fejlett boltív volt, nagylábujjukkal tolták el magukat a földtől.
Egy idén megjelent tanulmány viszont kissé más eredményeket mutatott be. Kevin Hatala, a Chatham Egyetem kutatója az elemzés során arra jutott, hogy az élőlény térde kissé behajlott, ahogy a lábai a földhöz értek. A szakértő hozzátette, egy hosszabb lábnyomvonal sokat segíthetne a faj járásának precízebb rekonstrukciójában.
Az új vizsgálatban az egyik legfigyelemreméltóbb a legnagyobb lábnyom. A lenyomat 26 centiméteres, tehát nagyjából 3 centiméterrel hosszabb, mint a korábban feltárt legnagyobb lábnyom. A lelet alapján a szakértők arra jutottak, S1 megközelítőleg 165 centiméter magas lehetett.
A becslések nem teljesen megbízhatóak, mivel igen keveset tudunk az Australopithecusok lábfejének felépítéséről. Az egyetlen viszonyítási pont az emberi lábméret illetve magasság közti kapcsolat, ez az összefüggés azonban nem tökéletes, ha ősi fajoknál alkalmazzák.
A kutatók úgy tervezik, hogy 2017-ben visszatérnek Lateoliba, így feltehetőleg már jövőre kiderülhetnek újabb részletek a leletekkel kapcsolatban.
(Via: New Scientist)
