Gondban vagy a színek megjegyzésével? Az agyad tehet róla!

Tegye fel a kezét, akinek gondjai vannak a színárnyalatok beazonosításával! Ok, most az jelentkezzen, aki képtelen visszaidézni, hogy pontosan milyen színt is látott egy órával ezelőtt. Aki a második körben volt aktív annak van egy jó hírem: ez teljesen normális, mert az agyunk egyszerűen így van bedrótozva.

Árnyalatnyi különbségek

Az emberi agy ugyanis képes akár több millió színárnyalat között is különbséget tenni, de amikor arról van szó, hogy vissza kéne idézni, már gondok vannak. A Johns Hopkins Egyetem kutatói vizsgálták a kérdéskört, és arra jutottak, hogy az agy szívesebben tárol el pár alap árnyalatot a sokmillió szín helyett.

A tesztek során először sikerült igazolni, hogy az emberek memóriája inkább az alapszínekhez hasonlítja a látott árnyalatot ahelyett, hogy a konkrét színt jegyezné meg.

Mert ott van például az azúr, a tengerész kék, a kobalt, vagy az ultramarin (!) kék. Ha elénk teszik kártyákra festve, akkor minden bizonnyal érzékeljük a közöttük lévő különbséget, de amikor később kell felidézni, az lesz a válasz, hogy kék. Ugyanez a folyamat zajlik a zöld, a pink, vagy a lila árnyalataival is, és ezért olyan átkozottul nehéz felidézni a csempeboltban, hogy pontosan milyen színű a szőnyeg a nappaliban.

Ez elsőre úgy tűnhet, mintha bizonyos színek memorizálásával lennénk bajban, de valójában arról van szó, hogy az agy szívesebben kategorizál, amikor a színeket kell megjegyezni. A kutatások kimutatták, hogy sokkal könnyebben idézünk vissza árnyalatokat, ha sikerül megtalálni azok megfelelő kategóriáit.

Az agy tehet róla, és ez jó

Mindezt egy egyszerű kísérlettel mutatták be az Egyetem munkatársai. Első lépésként a résztvevőknek egy 180 színt tartalmazó keréken lévő árnyalatokat kellett megfigyelniük, majd megtalálniuk azokat, amelyek legközelebb álltak az olyan alapszínekhez, mint a kék, a pink, a zöld, a narancs, a sárga, vagy a lila.

Ezután egy memória kísérlet következett: az alanyok előtt a másodperc tört részéig felvillantottak egy színes négyzetet, amire (a színre) utána vissza kellett emlékezniük, miközben egy teljesen üres vászon jelent meg előttük. És akkor itt jött a neheze, mivel a következőkben ki kellett választaniuk a szóban forgó árnyalatot a 180 színt tartalmazó keréken.

Itt szinte minden résztvevő hibázott, mivel nem azt a bizonyos árnyalatot választották ki, hanem azt az alapszínt, ami ahhoz a legközelebb állt, leginkább hasonlított.

A kutatás ezzel arra világít rá, hogy az ember vizuális memóriája miként egyszerűsíti le a dolgokat és teszi könnyebbé a látott tárgyak feldolgozását. A színek esetében látott módszer ugyanis más objektumoknál is hasonlóan működik, és nem arról van szó, hogy az agyban elfogyna a hely az új adatok tárolására, hanem arról, hogy az elme sokkal szívesebben kategorizál, rendszerez, amivel fontos tehermentesítő munkát végez el.