Alvin Toffler 1928. október 4-én született New Yorkban és míg már egyetemi éveiben is kifejezetten érdekelte a politikai aktivizmus, karrierje mégis az írással lendült fel: a Fortune magazinnál 1959 és 1962 között dolgozott, majd szabadúszó íróként tevékenykedett tovább: a Playboy magazin például Vlagyimir Nabokovval és Ayn Randdal folytatott interjúit legjobb publikált anyagai között tartja számon a mai napig. A hatvanas években közreműködött az IBM, az AT&T, illetve a Xerox kutatásaiban is, nevét azonban az ezen technológiával töltött idő után megszületett könyvének, a Future Shocknak köszönheti igazán.
Ha esetleg kimaradt volna mind a könyv, mind pedig az ennek címét adó fogalom – a jövősokk az a , lényünket teljes egészében megrengető stressz és zavar, amelyet akkor élünk meg, ha túl nagy mértékű változást kell hogy megtapasztaljunk túl rövid idő alatt. Az 1970-ben (!) kiadott könyv, amelyet ez a fogalom ihletett, több mint 15 millió példányban, több tucat nyelven jelent meg az elmúlt évtizedekben, a politikai elit számos tagjának figyelmét felkeltette (Gorbacsovtól Zhao Ziyangig), számos meglátása pedig a mai napig igaz: a személyi számítógépekről, az internetről, a kábeltévéről, a klónozásról vagy in vitro technológiákról a mai napig helytálló jóslatokat tett. (A könyvnek két folytatása is megjelent tíz-tíz éves kihagyásokkal: a Future Shock után 1980-ban jelent meg a The Third Wave, illetve az 1990-es Powershift.)
Toffler megjósolta például azt, hogy a 21. század analfabétái nem azok lesznek, akik nem tudnak írni és olvasni, hanem azok, akik nem tudnak tanulni, elfelejteni, illetve újratanulni, előrevetítve ezzel az ugrásszerű változások okozta nagymérvű alkalmazkodási problémákat. A hetvenes évek elején még úgy látta, hogy a technológiai fejlesztéseknek és az információs rendszereknek köszönhetően a munkák jó részét otthonról, számítógépes távmunkában is meg lehet majd oldani, illetve ezzel párhuzamosan olyan készülékeink lesznek, amelyek emlékeztetnek minket arra, hogy miket kell majd csinálnunk, illetve lesznek online beszélgetőfórumok is – minderre bólogatnunk kell csak. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy azon emberek és cégek alól, akik nem képesek tartani a tempót az információdömpinggel, könnyen kicsúszhat a talaj.
Mindezek mellett azt is megjósolta, hogy
és a túl nagy kínálat hebegő-habogó áldozatává is válhatnak. Pontosan ezzel ellentétben jelenhet meg az a szerepkör, amelyben a vásárló egyúttal a gyártó szerepét is felvállalja, illetve, hogy stílszerűbb rövidítését is alkalmazzuk: a hetvenes években már nagyon jól látszódott Toffler számára, hogy a DIY mekkora szeletet kanyarít ki magának a piacból (és akkor a 3D-nyomtatókról még csak a legvadabb scifi-orgiákban esett szó, ha egyáltalán). A változások tempójának köszönhetően a család egysége is meggyengül majd, írta Toffler, ugrásszerűen növekszik majd a válások száma, míg a társadalom elkezdi egyre jobban elfogadni a LGBT-közösségeket és a homoszexuális házasságokat, illetve az ezeken alapuló családi rendszereket, közösségeket is.
Könyvei a lehető legszerencsésebb időben és helyen jelentek meg, a nagyközönségnek ugyanis nagy szüksége volt mind magyarázatra, mind pedig irányvonalra a hatvanas évek óta zakatoló technológiai fejlődés mellé: a gazdasági és politikai érdekeltségek mellett pedig a popkultúrára is nagy hatással volt: Curtis Mayfield, Herbie Hancock vagy éppen Juan Atkins egyaránt fejet hajtottak Toffler jövőbenéző nagysága előtt (és itt nem tudjuk nem megemlíteni a Toffler néven futó rotterdami technoklubot sem).
