Ma már a vak reménységnél jóval szilárdabb alapon állva gondolhatjuk, nem fog minket pusztító meteor telibe találni az űrből. A komoly veszélyt jelentő, egy kilométernél nagyobb objektumokat a NASA és sok más ország – köztünk hazánk – csillagászai már mind azonosították, és egyik sem jelent veszélyt. Megvannak az eggyel kisebb kategóriába tartozók, a tervek szerint pedig 2020-ig pedig felkutatják a 320 méter feletti aszteroidákat is.
Ezer atombomba
Több mint száz éve azonban erre esély sem volt. Közép-Szibériában 1908. június 30-án, helyi idő szerint 7:13-kor egy mai becslések szerint 50-100 méter átmérőjű test száguldott a Föld légkörébe. Délkeletről haladt észak felé, majd az Alsó-Tunguszka és a Léna folyó között, felrobbant. Ez volt az úgynevezett Tunguszkai esemény.
Becsapódási krátert azóta sem találtak, bár van egy “jelölt”, a 300 méter átmérőjű, 50 méter átmérőjű Cseko-tó. Az Isten háta mögötti helyszínre csak 1921-ben jutott el az első tudós kutyaszánnal, és a Szovjetunió zártsága nem tett jót a kutatásnak.
Sok meteor porózus anyagból áll, ezért nem éri el a felszínt, még a légkörben felrobban, mint a tunguszkai, ám pusztítás még így is elképesztő.
Brutális pusztítás
A 65 kilométerre lévő településen, Vanavarában betörtek az ablakok, ajtók szakadtak be, a lökéshullám az embereket ledöntötte a lábukról. A rengést még az 500 kilométerre haladó transzszibériai vasút utasai is érzékelték, miközben szokatlanul erős fényjelenségről számoltak be.
A helyszínen viszont totális volt a pusztulás. Az állatok szénné égtek, 20-40 kilométeres távolságig mintegy nyolcmillió fa dőlt ki, mint egy csomag kiborított fogpiszkáló. Amelyik állva maradt, annak ágai leégtek, leszakadtak, csak törzse maradt meg, mint egy távíró pózna.
Ők a “maradék”
De honnan jönnek a meteorok, aszteroidák? Hajdanán, a Naprendszer keletkezésekor nem épült be minden anyag a Napba és a bolygókba, a jelentős mennyiségű “maradék” más-más pályán, de azóta is csillagunk körül rója útját. Egyesek néhány, mások akár egymillió földi év alatt tesznek meg egy keringést, és gyakorlatilag minden olyan égitestet aszteroidának tekinthetünk, ami a Nap körül kering, és nem bolygó.
Ha valamelyik keresztezi bolygónk Nap körüli útját, megtörténhet az ütközés. Sőt, nagyon gyakran meg is történik, főleg augusztusban figyelhetjük meg nagy számban a légkörbe érkező, és ott elégő porszemeket, a hullócsillagokat. A kezdetekhez képest ma már sokkal kevesebb aszteroidát találunk, 4,5 milliárd év alatt a legtöbb becsapódás megtörtént, aminek meg kellett történnie.
