Az óceánok termelik bolygónk oxigénkészletének felét, és ők szívják fel a fosszilis üzemanyagok elégetésekor keletkező széndioxid jelentős részét is. Nélkülük nem lenne földi élet – éppen ezért olyan megrázók a World Wide Fund for Nature idei Living Blue Planet című jelentésének megállapításai, amelyek szerint 1970 óta a tengerek élővilágának 49 százaléka kipusztult.
Mint írják, az elmúlt évtizedekben a túlhalászat, a környezetszennyezés, a tengervíz savasodása és a globális felmelegedés olyan „halálos elegyet” képezett, amely komolyan veszélyezteti az ökoszisztémát, és vele azokat a tengerparti területeket, amelyek belőle élnek. A jelentés alapjául egy átfogó kutatás szolgált, amelynek során 1234 különféle emlős-, madár-, hüllő- és halfaj 5829 populációját vizsgálták. Kétszer annyit, mint a WWF 2014-es tanulmányában, amely szerint az elmúlt negyven-egynéhány évben világszerte 52 százalékkal csökkent a vadállatállomány.
„A klímaváltozás máris hatással van az olyan élőhelyekre, mint a korallzátonyok, ami igen komoly gondokat okozhat a jövőben – mondta a Motherboardnak nyilatkozva Louise McRae, a londoni Zoological Society munkatársa, a tanulmány vezető szerkesztője. – Ha ez a folyamat tovább folytatódik, 2050-re valamennyi élő korallzátonyunk elpusztulhat.”
Mivel világszerte hárommilliárd ember fő proteinforrása a hal, és közel 850 millióan húznak hasznot a korallzátonyok nyújtotta gazdasági, társadalmi és kulturális előnyökből, nyugodtan elmondhatjuk: rengeteget vesztenénk, ha ezek a csodálatos élőhelyek végleg tönkremennének.
Miközben az óceánok „évente legalább 2,5 billió dollárral járulnak hozzá a világgazdaság teljesítményéhez”, ma alig területüknek 3,4 százaléka védett és hatékonyan felügyelt.” A tanulmány készítői szerint „a védett tengerövezetek 30 százalékos növelésével 2010 és 2050 között” 920 milliárd dollárt kereshetnénk.
A kutatók szerint ma még visszafordítható lenne az óceánok élővilágának pusztulása. „Tehetünk azért, hogy megállítsuk a populációk csökkenését – hangsúlyozta McRae. – Például azzal, ha az emberek úgy döntenek, hogy ezentúl csak fenntartható forrásból származó halat vásárolnak.” A kutató hangsúlyozta, hogy a korallzátonyok megmentéséhez önmagában nem elég, ha ezentúl csak fenntartható halászatból származó termékeket vásárolunk, ehhez „egy erős, a klímaváltozás hatásainak mérséklését célzó globális megállapodásra is szükség lenne”.
A biológusok szerint a földtörténet hatodik nagy kihalási hullámának közepén vagyunk. Ahogy az a Teh End of The Line-hoz hasonló dokumentumfilmekből is kiderült, a tömeges fajpusztuláshoz nagyban hozzájárult a nagyvállalatok kapzsisága, a fogyasztók nemtörődömsége és a kormányok önteltsége is.
(Kiemelt kép: Europress/Biosphoto/Vincent Truchet)
