A háború szükségletei és a hátország igényeinek kielégítésére a magyar kormány 1940. december 17-én tárca nélküli közellátási minisztert nevezett ki, feladatai ellátására pedig megszervezték az Országos Közellátási Hivatalt szerveztek. Csak úgy ömlöttek ide a sokszor névtelen levelek a kisember problémáiról, valamint a ragyogóbbnál ragyogóbb ötletek.
Bőrhiány van
A panaszáradatból az Archívnet.hu-n találunk egy csokrot, amelyből mi a címben is idézett kutyás témát emeltük ki. Különösebb oka nincs, hogy miért épp ezt. Talán azért, hogy lássuk: az ember nem változik, névtelenségben maradva mindent le mernek írni. Nem lehet nem észrevenni azt sem, hogy 100 kutya sorsának alább javasolt rendezése sok hasonlóságot mutat a nácik végső megoldásával. Az ilyen iratok többségét egyébként a hivatal „ad acta” tette.
A kézzel írt levél címzettje a “Nagyméltóságú Közellátási Miniszter úr”. Egy kivágott újságcikkrészlettel kezdődik, ami a nagy gyárak mellett sorvadó tímár kisiparosok nyersanyaghiányát emeli ki, megoldásként pedig az elhullott állatok bőrének begyűjtését ajánlja. Ezen buzdult fel valaki annyira, hogy saját mániáját a közjó érdekében javasolja megvalósítani.
Jávor Pál nyilván nem támogatta volna az elképzelést (Fortepan)
És egyébként is
A bőrihánnyal kapcsolatban, “de egyébként is, arra kérem, méltóztassék elrendelni százezer kutya kiirtását az országban. Az első a közegészségi ok, mert a kutya terjeszti a sapotnica-betegséget, a veszettséget, a májmételyt, a bélférget, gilisztát, a koszt stb.”. A másik a közbiztonság, ugyanis “Minden lakás, ahol kutya van, tele van bolhával. A kutya odaürít a járdákra, az emberek beviszik a boltokba, a lakásokba”. Nem tudjuk, ez mennyiben fedi a közbiztonság fogalmát.
Mint ahogy kissé furcsa a harmadik indok, miszerint “Emberi méltóságot sérti a bűzös, bolhás, gen[n]yes szemű, köhögős állatot a lakásban tartani. Kutyatartás legyen érvényes fölmondási ok a háziúr számára. Progresszív kutyaadó kell”. De hogy a köz is jól járjon, íme negyedikként a gazdasági indok: “Százezer kutya szőréből lehet filcet csinálni, a bőréből cipőt, kesztyűt, papucsot, táskát, bugyellárist, bőrdíszművet stb. Azután 100 ezer kutya annyit eszik, mint 25-30 ezer ember és gyermek”.
A levél zárása viszont olyan axiómát tartalmaz, amely előtt nincs helye érveknek. ” Kinek köll ez a sok ronda dög, a vidéken nyílt uccán megtámadják az embert. Tessék százezer kutya mielőbbi kiirtását elrendelni. Ez igen kívánatos és hasznos lesz.”
