A mély római katolikus kötődéssel rendelkező Imrédy Béla a pénzügyi pályáról került a politikába, miután 39 évesen, 1930-ban ismertséget és barátságot kötött Gömbös Gyulával. Segített elkészíteni a miniszterelnök 95 pontos munkaprogramját, majd pénzügyminiszterré nevezték ki és helyet kapott a felsőházban. Később a Darányi-kormány által 1938 márciusában meghirdetett – katonai és infrastrukturális fejlesztéseket kezdeményező – győri programot is nagyrészt ő dolgozta ki.
Leszavazták a diktatúrát
A kabinet bukása után, 1938. május 14-én a kormányzó Imrédy Bélát tette meg miniszterelnöknek, a győri program továbbvitelére, és a konzervatív irányvonalhoz való visszatérésre utasította. Kezdetben szigorúan fellépett mindkét szélsőség ellen, Imrédy miniszterelnöksége idején ítélték például három évnyi börtönre Szálasi Ferencet.
Programjában „csodás forradalmat” vizionált, ami olasz mintára kamarákba tömörítette volna az egyes hivatások dolgozóit egy diktatórikus államban. Antiparlamentáris elképzeléseivel azonban élesen szemben állt a konzervatív országgyűlés nagy része, így a kormányt a parlamenttől függetlenítő indítványait a Horthy-korszakban példátlan módon kormánypárti és ellenzéki képviselők együtt szavazták le. Ekkor le akart mondani, de Horthy ezt nem fogadta el.
Két zsidótörvény
Még a Darányi-kormány nyújtotta be, de Imrédy miniszterelnöksége alatt fogadták el az úgynevezett első zsidótörvényt, hivatalosan “A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” szóló törvényt. Ez kimondta, hogy a szellemi szabadfoglalkozású pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el zsidók, és szintén 20 százalékban maximálta a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatok zsidó munkatársainak létszámát.
A törvény vallásilag definiálta a zsidóságot, de már megjelentek benne a faji alapú meghatározás csírái. Imrédy tovább is lépett, amikor a parlament elé terjesztette “A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” szóló, közismertebb nevén a második zsidótörvényt. Ez már sokkal szigorúbban határozta meg a zsidónak minősülő személyek körét, hat százalékban maximalizálta számukat a szellemi pályákon, kitiltotta őket az állami közigazgatási és igazságügyi apparátusból, középiskolai tanári karokból.
Zsidó nem tölthetett be színházaknál és lapoknál olyan állást, amely befolyással volt az adott intézmény vagy orgánum szellemi irányvonalára, korlátozta az egyes vállalatoknál alkalmazható zsidók számát, az engedélyköteles ipari és kereskedelmi ágazatokból a zsidókat kizárták. A törvényt már Imrédy bukása után, 1939. május 5-én, a Teleki-kormány alatt lépett hatályba. A minden tekintetben egyre jobbra tolódó kormányfő politikai sírját végeredményben ő maga ásta meg.
Imrédy Béla és Kánya Kálmán 1938-ban (Wikipedia)
Zsidó a miniszterelnök
Félreállítására az indokot az szolgáltatta, hogy Rassay Károly és Bethlen István bizonyítékot talált: Imrédy egyik dédszülője zsidó volt. Erre nem tehetett mást, mint hogy 1939. február 15-én lemondott. Ezután a náci Németország támogatásával a háta mögött a magyar szélsőjobb egyik vezéregyénisége maradt, de a hatalomba nem sikerült visszatérnie.
A háború után elfogták, elítélték, és 1946. február 28-án Budapesten kivégezték. Azt mondta: későn látta be, hogy meg kellett volna maradnia bankelnöknek…
