Érdekes ember volt Bem tábornok. Olyannyira beleavatkozott polgári ügyekbe, hogy Csány László, Erdély teljhatalmú kormánybiztosa már-már attól félt, hogy katonai hatalmat vezet be, diktátorságra törhet. Többek között amnesztiapolitikájával járt külön utakon: a kormány tudta és beleegyezése nélkül adott közkegyelmet. Nem akarta megtorolni például, hogy a menekülő román népfelkelők felégették Nagyenyedet, szörnyű vérfürdőt rendeztek a magyar városban.
Biztosítani kell a határt
„Ha a kegyelmet elébe helyezzük a jognak, akkor legádázabb ellenségeink csodálatát és tiszteletét nyerjük el, és [őket] erkölcsi lefegyverzéssel barátainkká tesszük” – vallotta. Ám ha úgy érezte, hogy hálátlansággal fizetnek nagylelkűségéért, akkor nagyobbat akart sújtani, mint amit a jog bármikor is megengedhet. Amikor pedig a naszódi románok a Bukovinából betörő Urbanhoz csatlakoztak, ki akarta üríteni a lázadó vidékeket, és székelyeket akart odatelepíteni.
Erre vonatkozó, a székelyeknek címzett felhívását 1849. február 22-én adta ki. “Mindenekelőtt nekünk azon kell igyekeznünk, hogy Bukovina felőli határszéleinket biztosítsuk, mert az oláh egy hűségtelen nép. Én nekik általános bűnbocsánatot adtam, de azok, kik Urbannal az országból kikergettettek, nem tértek vissza; azok pedig, kik hon maradtak, az ellenséggel áruló egyetértésben voltak … Ezen árulásnak lett azon következménye, hogy az ellenség Besztercénél betört, mely reánk nézve felette ártalmas …”
Vesztünk a nyereség helyett
“Nekünk arra kell törekednünk, hogy egy másodszori beütését az ellenségnek, ha őt visszavertük, lehetlenné tegyük és ezen határszélekre oly férfiakat telepítni, kikben bízhatunk és ilyen férfiak ti vagytok, székelyek! … Felszólítom tehát minden székely családfőket 26-40 évig, hogy azonnal Marosvásárhelyen jelenjenek meg, hol négy zászlóaljba felosztva s a föld és birtok elfoglalhatásában seregeink által gyámolítva, valóságos birtokukba ünnepélyesen be is fognak vezettetni.”
Bem “magánakcióját” Csány László kezdettől bírálta, de Kossuth is elhibázott lépésnek tartotta. “Az csak úgy tanácsos, ha olyan számba telepednek le, hogy aztán meg is óvhatják magokat; nem kell 20 oláh közzé egy magyart tenni, mert, ha meg nem ölik, idővel oláh lesz belőle s vesztettünk nyereség helyett” – idézi a Rubicon.hu. Ettől függetlenül a telepítés előkészületei már február végén megkezdődtek, s március-áprilisban meg is jelentek az első telepesek Beszterce környékén.
Ezeket Tóth Ágoston ezredes, a kerület katonai parancsnoka visszaküldte, Kossuth pedig március 23-án megírta Bemnek, hogy a telepítést nem tartja célszerűnek…
