Az eredmény szédítő. Az ESA XMM-Newton és a NASA tavaly júniusban felküldött, vadiúj NuSTAR röntgencsillagászati műholdak segítségével az NGC 1365 katalógusjelű galaxis középpontjában található szupermasszív fekete lyuk mozgását figyelték ki. Mint kiderült, megközelíti az Einstein relativitáselmélete által nyújtott küszöböt.
Célpontunk 60 millió fényévre van – adódik tehát a kérdés, hogy miként tudták ezeket a megfigyeléseket elvégezni? Nos, Fiona Harrison, a kutatók egyikének elmondása szerint a fekete lyukhoz nagyon közel eső területről származó röntgensugárzás segítségével tudják megmérni, hogy milyen gyorsan örvénylik az anyag a fekete lyukban. A mért sugárzást erősen torzítja a részecskék mozgása és a fekete lyuk hihetetlenül erős gravitációs ereje. Ebből azonban kiszámítható a forgási sebesség – sőt, a sebesség kiszámítása épp annak a mellékhatása, hogy a csillagászok rájöttek, miként torzul a röntgensugárzás egy fekete lyuk jelenlétében.
Ennek megértése jelentős előrelépés, s a továbbiakban nemcsak a fekete lyukak működésének, hanem teljes galaxisok keletkezésének és fejlődésének megértését segítheti.
