Tudomány

Az ókorban is olcsóbb volt az import

Ughy Márton

2012. 05. 02. 08:00

A fejlett aquincumi fazekasipart már húsz műhely és nyolcvan égetőkemence bizonyítja, a leletek között mégis kevés a luxuskerámia.

Vámos Péter, az Aquincumi Múzeum régészének ismertetése szerint az aquincumi leletek esetében könnyűszerrel meg lehet különböztetni a helyi és az importkerámiát – utóbbiak főként azért kerültek Pannóniába, mert az amforák az ókori kereskedőknek “göngyölegként”, “csomagolóanyagként” szolgáltak, ezekben szállították a bort, olajat, egzotikus termékeket, például halszószt (garum) és osztrigát, vagy olyan, egészen speciális dolgokat, mint a higany.

Az importamforák alapján nyomon követhető, hogy mikor, honnan és milyen termékeket szállítottak Aquincumba, miként változtak a kereskedelmi útvonalak és az import súlypontjai – a bort például hol az Égei-tenger vidékéről, hol Itáliából, hol Kis-Ázsiából vásárolták, míg az olívaolaj Hispániából, Itáliából érkezett, ahonnan a garumot is beszerezték, de vásároltak Észak-Afrikából is termékeket.

Importból elégítették ki a luxuskerámia, az úgynevezett terra sigillata iránti igényeket is. A régész leírása szerint nagyon jó minőségű, jól kiégetett, fényes vörös bevonattal rendelkező kerámiáról van szó, amelyet a jelenkori márkás porcelánhoz lehet hasonlítani. Ezeket a birodalom különböző műhelyeiben gyártották, s a mesterek termékeiket saját pecsétjükkel is ellátták. Utóbbi azért fontos, mert a töredékek sokszor segítenek datálni egy-egy ásatás leletanyagát. Aquincumba ilyen luxuskerámiákat először különböző észak-itáliai műhelyekből szállítottak, később Galliából, majd a Rajna-vidékről, Észak-Afrikából érkeztek.

Az aquincumi fazekasság fejlődésében, ahogy másutt is, fontos szerepet játszott a hadsereg. Egy-egy légióban 4-5 ezer katona szolgált, a segédcsapatok létszáma 500-1000 fő között volt. “A légiósokat edényekkel, kerámiatárgyakkal kellett ellátni, így ahová húzódott a hadsereg, ott megnövekedett az igény a fazekasok termékei iránt. Aquincumban a katonasághoz tartozó műhelyek a mai Bécsi út és Kiscelli utca környékén működtek” – fejtette ki Vámos Péter.

Aquincumban kezdetben a bennszülött, kelta fazekasok működtek, s a leletanyag alapján nyomon követhető, miként igyekeztek a mesterek igazodni a római igényekhez. Megpróbálkoztak még a terra sigillata “hamisításával” is, amelyet kezdetben kis mennyiségben importáltak és igen drága volt, viszont a kevésbé tehetősek is szerettek volna a divatos termékekből.

A helyi fazekasok sokszor félreértelmezték az eredeti díszítőmotívumokat. Az is tetten érhető, hogy az írástudatlan mesterek az eredeti termékeken lévő pecséteket ‘bélyegzőfoltocskákkal’, krikszkrakszokat ‘aláírásként’ rajzolva hamisítják, úgy gondolván, hogy ettől válik a termék értékesebbé” – emelte ki Vámos Péter

Aquincumban is állítottak elő azonban terra sigillatát. Az 1910-es években a gázgyár építése során jutott napvilágra a legnagyobb aquincumi fazekasműhely, egy valóságos kerámiagyár, amely legalább 30 égetőkemencét működtetett. A feltárások során vagy félszáz, a terra sigillata díszítésének sokszorosítására szolgáló formatálat találtak, ennek ellenére a hétköznapi leletanyagban kevés a helyi gyártmányú luxuskerámia-töredék.

Többféle elképzelés is van, hogy ennek mi lehetett az oka. Egyes elméletek szerint mire igazából beindult volna a termelés, valamilyen háborús pusztítás következtében megszűnt a műhely. A másik, valószínűbb magyarázat szerint olyan időszakban létesítették a műhelyt, amikor a Pannónián kívüli termékek jóval olcsóbbak voltak. A helyi műhely nem tudott konkurálni a külföldi vetélytársakkal, ráadásul termékei sem voltak olyan jó minőségűek, mint az importból származó terra sigillaták” – vélekedett Vámos Péter.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.