Fotó: ESO
A Nature folyóiratban 2012 januárjában megjelenő új tanulmány szerint egy háromszoros földtömegű gázfelhő, amely a világűrben 2350 km-t tesz meg másodpercenként a galaxisunk, a Tejút közepén – a Földtől 27 ezer fényévre – található szupermasszív fekete lyuk felé igyekszik.
A gázfelhő irányát és mozgását az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Nagyon Nagy Teleszkópjával (VLT) dolgozó kutatók határozták meg.
Amint a gázfelhő a fekete lyukhoz ér, a fekete lyuk környékén szokatlan fényességet, kitörő röntgensugarakat és rádióhullámokat, valamint a gázok felforrósodását fognak mérni.
A gázfelhő mozgása – amely az elmúlt hét évben másodpercenként megduplázódott – alapján a jelenség a Földről láthatóan 2013-ban következik be.
A szimulációk alapján a következő két év rendkívül izgalmas lesz az a felhő útját követő asztrofizikusok számára. A találkozáskor a felhő darabokra szakad, és úgy kezdi el felemészteni a Nyilas csillagképben mért szupermasszív fekete lyuk, a Saggittarius A*. A felhőnek valószínűleg csak a felét nyeli el végleg, a fennmaradó többi darabot visszaveti az űrbe.
A tudósoknak eddig nem nagyon volt esélyük egy “étkező” fekete lyukat figyelemmel kísérniük (egyetlen lehetséges esetet jegyeztek fel eddig a Seyfert-galaxisban), így nagy lelkesedéssel állnak neki a több mint négy millió naptömegű fekete lyuk természetének vizsgálatához.
A szupermasszív – szupernagy tömegű – fekete lyukak a fekete lyukak legnehezebb ismert képviselői, tömegük százezer-tízmilliárd naptömeg között van.
A legtöbb – ha nem az összes – galaxis magjában ilyen égitest van. Közvetlenül még nem sikerült egyet sem megfigyelni.
Tömegükre a körülöttük keringő anyag keringési sebességéből következtetünk.
Folyamatosan, de nagyon változó intenzitással nyelik el a körülöttük akkréciós korong formájában keringő anyagot, egy részét a korong síkjára merőleges relativisztikus jetek formájában kilövik a csillagközi térbe.
Napjainkban a galaxisok magjában lévő szupermasszív fekete lyukak nagy része – így Tejútrendszerünké – nyugalmi állapotban van, kevés anyag áramlik beléjük.
Ha a beáramló anyag mennyisége megnövekszik – például két galaxis ütközésekor – , az akkréciós korong felforrósodik, és az energiafelesleg egy részét elektromágneses sugárzás formájában bocsátja ki. Ilyenkor aktív galaxismagról beszélünk. (forrás: Wikipedia)
