A boglárkából érkező fényt csak akkor vehetjük észre, ha napfénybe tartott kelyhét a bőrünkhöz vagy valamilyen tárgyhoz közelítjük. Nem messze a virágtól ilyenkor halványsárga derengés jelenik meg.
Ez a derengés elsősorban a beporzóknak kedvez, mert ezt használva irányzéknak a rovarok – általában méhek – hamarabb rátalálnak az értékes porszemeket rejtő virágokra.
A Cambridge-i Egyetemen Ullrich Steiner és csapata a bolgárkaszirmok különböző rétegeit vizsgálták meg, és arra jutottak, hogy a halvány derengésért a külső epidermális réteg felelős, amely számos irányból veri vissza a napfényt.
A jelenség fényerejét csak fokozza, ha a fényvisszaverő sejtek lapos formájúak, tehát úgy éri felszínüket egy-egy “fénycsóva”, mint apró sima tükröket. A hatást az epidermális és keményítő réteg közötti légrés nagyítja fel.
A boglárkák szirmaiból származó fényjáték a botanikusok szerint a méhek világában olyasmi „jelentéssel bír”, mint a nagyvárosokban a neonreklámok.
