A Jeti-rák – a Kiwa puravida – nem túl ismert élőlény, ami nem csoda, mivel 2005 előtt senki sem gondolta volna, hogy létezhet egy olyan kilenc centis ízeltlábú, ami a külsejében a Himalája legendás szőrös „nagylábújához” hasonló.
A különleges faj Costa Rica partjaihoz közeli mély óceánban él, nem is akárhol: azokon területeken, ahol a tengerfenéken repedésekből metán és kén-hidrogén “pöfékel föl”.
A biológusok kiderítették azért kedveli ez a rákfajta a valószínűleg cseppet sem kellemes illatú területeket, mert itt laknak azok a baktériumok, amelyekkel táplálkozik.
Andrew Thurber az Oregon Állami Egyetem tengeri ökológusa geológiai kutatásban vett részt Costa Rica partjainál. A metánszivárgást akarták tanulmányozni, amikor a szőrös rákok élőhelyeire bukkantak.
Furcsamód azt találta, hogy a rák karmain található nevezetes sörtéi – amitől a “Jeti” becenevet kapták – élelmezési funkcióval bírnak. Azaz itt tárolja, “tenyészti”, majd innen eszi le a baktériumokat, amelyek már megfelelnek „ínyenc igényeinek”.
A “ráklakás” egy ideig a baktériumoknak is kedvez, mivel olyan szén izotópok és zsírsavak fordulnak elő a Jeti-rák karmain, amelyekhez a mikrobák más úton csak fotoszintézissel juthatnának hozzá. A mélytengerben lássuk be, ez azért nehéz feladat lenne az ott élő mikroszkopikus lényeknek.
Bob Vrijenhoek kaliforniai tengerbiológus szerint ez a táplálkozás gyakoribb lehet, mint ahogy korábban hitték. Ugyanezt a stratégiát alkalmazza két másik rákfaj a szintén szőrös Shinkaia crosnieri és a garnéla Rimicaris exoculata. Mindkét faj egyedei a mélytengeri hidrotermikus forrásokhoz közel élnek, ugyan nem “Jeti-bundájukat” bevetve, de szintén testük felszínéről csemegéznek a baktériumokból.
