Három kutató – két amerikai és egy ausztrál – megosztva kapta az idei fizikai Nobel-díjat a szupernóvákkal és a Világegyetem gyorsuló tágulását bizonyító kozmológiai kutatásaikért.
Mindhárom tudós a haldokló csillagokhoz köthető extragalaktikus alapokon nyugvó számítástechnikai modellezéssel végzett távolságméréssel foglalkozik.
1998-ban a csillagászatot alapjaiban rengette meg két kutatócsoport akkor közzétett eredménye. A Perlmutter által vezetett csoport 1988-ban kezdte munkáját, míg Schmidt csapata – amelyben kulcsszerepe volt Riessnek – 1994-ben látott neki a feladatnak.
Mindkét kutatócsoport a világegyetem feltérképezését tervezte a legtávolabbi szupernóvák, Ia típusú szupernóvák azonosításával.
Az egyre összetettebb földi és űrbéli távcsövek, az egyre nagyobb teljesítményű számítógépek, valamint az új, digitális CCD képalkotás együttesen tették lehetővé, hogy gazdagodjon kozmológiai tudásunk.
Az Ia típusú szupernóvákkal – mint standard gyertyákkal – biztonsággal megmérhetik a csillagászok a világűr határát, így a kutatók több mint ötven gyengébb fényű Ia szupernóva tanulmányozásával felfedezték, hogy az Univerzum gyorsulva tágul és egyszer megfagy a jövőben.
Saul Perlmutter amerikai tudós 1959-ben született, Supernova Comology Project keretén belül dolgozik professzorként, a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium asztrofizikusa és a Berkeley Egyetem tudósa.
Brian P. Schmidt, amerikai és ausztrál állampolgár. 1967-ben látta meg a napvilágot. 1993-ban szerzett Ph.D. diplomát a Harvard Egyetemen. Az Ausztrál Nemzeti Egyetem szupernóvakutató csoportjának professzora.
Adam G. Reiss szintén amerikai kutató. 1969-ben született. Jelenleg a John Hopkins Egyetemen és a Baltimore-i Űrteleszkóp Tudományos Intézet professzora.
