Tudomány

Haláltusa a Szélkerék-galaxisban

24.hu
24.hu

2011. 09. 05. 12:35

A "lángoló" csillagot augusztus 23-án fedezték fel a kaliforniai Mount Palomar Obszervatórium.

Korábban a témában:

A szupernóvát a 1,21 méteres Oschin Schmidt teleszkópja segítségével mérték be. Az SN2011fe katalógusjelű szupernóva fényessége ekkor 17,2 magnitúdó volt.

A következő héten luminozitása gyorsan emelkedett, és végső soron elérheti akár a 11 magnitúdót is, vagyis háromszázszor fényesebb lesz, mint amikor először észlelték. Szabad szemmel a 6,5 magnitúdónál fényesebb objektumokat lehet látni. A tudósok Ia típusúnak ítélték a csillagrobbanást.

A galaxis átmérője, amelyben “haláltusáját” vívja a csillag, 170 ezer fényév, ez az ismert legnagyobb “galaxiskorongok” egyike. A Messier 101 vagy Szélkerék-galaxis a Nagy Medve csillagképben, 24 millió fényévnyire található a Földtől.

A galaxist, amely a legalább kilenc csillagvárosból álló M101 galaxiscsoport legfényesebb tagja, Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 27-én. Egyike annak a 18 galaxisnak, amelyet a Hubble űrtávcső kulcsfontosságú kutatóprogramja keretében figyeltek meg.

Eddig három szupernóvát észleltek az M101 csillagvárosban:

– a különleges típusú SN 1909A szupernóvát 1909. január 26-án,

– az SN 1951H, II típusút 1951 szeptemberében,

– valamint az SN 1970G katalógusjelű, II típusú szupernóvát 1970. július 30-án.

Utóbbit Lovas Miklós magyar csillagász fedezte fel a Piszkéstetőről. Az SN 1970G a rádiócsillagászatilag leghosszabb ideje folyamatosan nyomon követett szupernóva, amelynek “maradványai” a robbanás után 35 évvel még megfigyelhetők voltak.

MILYEN AZ IA-TÍPUSÚ SZUPERNÓVA?

Az Ia típusú szupernóva a szupernóvák egy alosztálya, szoros kettős vagy többes rendszerekben lévő fehér törpék végső robbanása.

A szoros rendszerekben keringő fehér törpék kísérőcsillaguktól – amely többnyire egy vörös óriás – akkréciós korong közvetítésével – anyagot kapnak.

Az idők folyamán több nóvakitörés is előfordulhat, melyek során a felhalmozott gázokból a hidrogén fuzionál és a magfúzió végtermékei visszamaradnak.

Ez a folyamat egészen addig tart, amíg a fehér törpe át nem lépi a Chandrasekhar-határt – a Nap tömegének 1,44-szerese – és a saját gravitációja alatt össze nem roppan.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.