A feltételezett “gyémántbolygó” egy úgyszintén szokatlan csillag, egy úgynevezett pulzár körül kering. A pulzárok gyorsan forgó neutroncsillagok, amelyek fényessége minden hullámhosszon a tengelyforgás periódusának megfelelő ütemben változik.
A pulzár- bolygó páros a Kígyó – Serpens – csillagzattól mintegy 4 ezer fényévnyi távolságra található. A különös bolygót egy Ausztráliában lévő 64 méteres átmérőjű rádiótávcsővel detektálták.
A PSR J1719-1438 elnevezésű, nemrég felfedezett pulzár jeladásában a csillagászok jellegzetes ingadozásokat figyeltek meg, amelyek egy nagytömegű kísérő jelenlétére utaltak.
Ezeknek a rendszeres ingadozásoknak a pontos elemzéséből arra következtettek a kutatók, hogy ez a kísérő mellékbolygó méretét tekintve hozzávetőleg fele a Naprendszerünkben található Jupiternek és rettentő gyorsan kering a neutroncsillag körül.
A keringési ideje mindössze 2 óra 10 perc, ezért nagyon közel kell lennie a pulzárhoz, olyan közel, hogy tulajdonképpen szét kellene szakadnia a pulzár gravitációjától. Ezt csak úgy élheti túl, ha egy nagyon tömör, masszív objektumról van szó.
A bolygó sűrűsége legalább olyan magas, mint a platináé. A kutatócsoport szerint a bolygó valójában egy egykor nagytömegű, és a teljes pusztulástól épphogy megmenekült csillag – fehér törpe – parányi magja.
A megmaradt mag feltehetően túlnyomórészt kristályos formában lévő szénből és oxigénből áll, vagyis nagyrészt gyémántból épülhet fel. A legjelentősebb drágakőnek számító gyémánt speciális, különösen sűrű szénkristály, a legkeményebb természetben előforduló ásvány.
