Az ESO VLT távcsőrendszerével az Univerzum szélére is ki lehet látni. Matthey Hayes a Toulous-i Egyetem kutatója ebben a tartományban kezdte vizsgálni az úgynevezett LAB – Lyman-alfa blobs – gigantikus hidrogénfelhőket, vajon miből ered a legfényesebb galaxisokéval vetekedő sugárzásuk.
Jelenleg abban az állapotban látjuk őket, amikor a világegyetem még csak néhány milliárd éves volt. Extrém fényességük – luminozitásuk forrása – a mai napig kérdéses.
Hayes és csapata a 11,5 milliárd fényévre található LAB-1 jelű 2000-ben felfedezett objektumot tanulmányozta, amely 300 ezer fényéves átmérőjével az egyik legnagyobb ilyen felhő. Belsejében több aktív magú galaxis is található.
A kutatáshoz a Minnesotai Egyetem kutatói is csatlakoztak. 15 órányi észlelési anyag után megállapították, hogy a LAB-1 sugárzásának centruma körül egy gyűrű alakú térrészben polarizált, a centrumban azonban nem. Mindez azt jelenti, hogy nem gázok, hanem a beágyazott galaxisok fénye adja a sugárzás forrását.
