Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA valaha volt hatalmas űrhajós alakulata már csak árnyéka egykori önmagának, ugyanis az űrhajósok száma folyamatosan csökken.
Egykor 149-en voltak, ma hatvanan vannak. Számuk tovább csökkenhet, miután az Atlantis utolsó útjával az űrsiklók története véget ért. Mivel a jövőben nem látszik lehetőség az űrrepülők helyettesítésére, az űrhajósok közül egyre többen módosítanak pályát, noha a Nemzetközi Űrállomásnak még közel egy évtizedig szüksége lesz az utánpótlásra.
A Discovery parancsnoka, Steven Lindsey, aki márciusban tért vissza utolsó útjáról, egy magáncéghez igazolt, ahol pénzért kínálnak űrutazást. Lindsey múlt pénteken töltötte utolsó napját a NASÁ-nál.
Az Endeavour kapitánya, Mark Kelly néhány hónap múlva megy nyugdíjba, hogy megírhassa memoárját feleségével, Gabrielle Giffords-dzal. Az űrhajós neje a kongresszus tagja, ő volt az, aki januárban egy merényletben súlyosan megsebesült.
Az Atlantis parancsnoka, Christopher Ferguson a múlt héten még az űrből azt üzente, hogy ő az utolsó útja után is a pályán marad. Igaz, a legénységből ő egyedül.
Sandra Magnus, aki gyerekkorában arról álmodozott, hogy egyszer űrhajós lesz, most azon gondolkodik, hogyan tovább. “Most, hogy űrhajós vagyok, az álmom megvalósult” – mondta az Atlantis kutató-asztronautája, akinek ez volt a harmadik útja az űrben.
Az asztronauták főnöke, Peggy Whitson hirtelen azon kapta magát, hogy alig tudja fenntartani a morált a houstoni Johnson Űrközpontban. Túlhajszoltságához az is hozzájárult, hogy neki kellett meggyőznie a kívülállókat, hogy az Egyesült Államoknak igenis szüksége van jelentős létszámú űrhajós alakulatra az űrsiklók utáni korban is. Ő kapta a feladatot, hogy gondoskodjon az űrállomás személyzetéről.
A földkörüli pályán keringő űrállomás hat űrhajósából általában kettő amerikai, ők is az orosz Szojuz űrhajóval szállnak fel és le.
Az amerikai magáncégek abban reménykednek, hogy három-öt év múlva átvehetik ezt a “taxis” munkát, így a NASA a még ismeretlen területekre koncentrálhat. Először a Hold volt a cél, most a Mars és egy másik kisbolygó.
Az Atlantis kapitánya, Ferguson úgy véli, mivel az asztronauták közül minden harmadik korábban vadászpilóta volt, nem meglepő, hogy ilyen nagy számban lépnek ki. “A pilóták tennék, ami a dolguk: repülőgépet vezetnének” – szögezte le a nyugalmazott kapitány.
Vannak azért optimisták is. Mark Vande Hei például ilyen. Az alezredest 2009-ben választották ki, ám míg jelenleg az űrállomásra készül, már tanulmányozza a lehetséges aszteroidalátogatást is.
Ez ugyanis az Obama-kormány egyik kiszemelt célpontja, amelyet a 2030-as években a Mars-utazás követne. “Kalandos, kihívásokban gazdag, izgalmas munka” – mondta Vande Hei, majd hozzátette, hogy azt is élvezi, amikor épp nem repül, hiszen az űrprogram keretében ilyenkor azon dolgozhat, hogy más juthasson fel az űrbe.
