Az amerikai kutatónő, Katherine Park Firenze levéltárában bukkant olyan középkori iratokra, melyek felvágott női testekről szóltak. Az egyik általa talált dokumentum egy férfi történetét meséli el, akinek halálának okait a felesége boncolás kérelmezésével szerette volna feltárni.
A közvélekedés szerint Európában a középkorban nem boncolhattak. Ha fel is nyitottak egy-egy testet, azt illegálisan, titokban tehették, és csakis bűnözők testén.
A firenzei levéltár anyagai ennek az ellenkezőjéről árulkodtak. A boncolásokat legtöbbször nőkön végezték, és az eljárásokat az egyház is jóváhagyta.
A középkoriak előszeretettel vizsgálták a női szerveket. Elsőként mindig a méhet vették ki, az élet eredetének kutatása miatt. A szentek boncolásánál kezdetben a szívet emelték ki, ebben legtöbbször Krisztus nyomát keresték.
Park szerint a középkori boncolás tilalma a felvilágosodás tudósainak találmánya. A „modern értelmiségiek” a középkorban élt embereket előszeretettel bélyegezték ostobának. Ők aggatták először a VI. és XIV. század közötti időszakra a “sötét” jelzőt, akkoriban a korszak minden szempontból negatív minősítést kapott, és ez a tudás öröklődött az utókorra.
AJÁNLOTT LINKEK:
Gyakran boncoltak a középkorban (Múlt-kor)
Egy mítosz lerombolása (cikk Harvard Egyetem honlapján)
