Egy amerikai tengerbiológust T. Aran Mooney-t régóta foglakoztatja a rejtély, vajon hallanak-e a tintahalak. Ezért a Massachusetts-i Woods Hole Óceánográfiai Intézetben elektródákkal szerelte fel az állatok fejét, hogy megtudja produkál-e a lábasfejűek agya idegi jeleket a fülnek megfelelő, zacskós szőrsejtekkel teli érzékszerveik közelében.
Az úgynevezett longfin kalmárt – a Loligo paeleii-t – magnézium-kloriddal altatták el, majd egy tartályba helyezték, ahol vízalatti hangszórókkal csaptak zajokat.
A kutatás azt erősítette meg, hogy a kalmár az alacsony frekvenciájú – 30 és 500 Hz – közötti hanghullámoknál mutatott agyi aktivitást. A tintahal tehát nem süket a zátonyok és a tengerszél hangjára, de a magas frekvenciájú hullámokból, például delfinek és bálnák énekéből semmit sem hall.
Ellentétben a szárazföldi állatokkal a tintahal a nyomás változást a víz mozgását is érzékeli a fület helyettesítő szervével.
AJÁNLOTT LINKEK:
Bővebben a tintahal hallásáról – angolul (PhysOrg)
