A japán halászati kutatóintézet, valamint a Tokiói Egyetem légkör- és óceánkutatási intézetének szakembereiből álló csapat reményei szerint a lelet áttöréshez vezet majd az angolnatenyésztés módszertana terén, és segíthet megóvni a fajt, amelynek egyedeiről Arisztotelész még úgy hitte, hogy spontán módon bukkannak elő az iszapból. A 31 petét 2009 májusában találták az óceániai Guam szigete közelében.
Tanaka Hideki, a japán halászati kutatóintézet projektben részt vevő munkatársa szerint az ikrák megtalálási helyét övező fizikai és biológiai környezet további vizsgálata hozzájárulhat az angolnatenyésztéshez szükséges feltételek jobb megértéséhez.
A fogyasztásra szánt angolnák legnagyobb részét farmokon nevelik tengeren fogott fiatal egyedekből, ezek száma azonban az 1970-es csúcshoz képest jelentősen esett a túlhalászás és a klímaváltozás következtében.
A japán halászati kutatóintézetnek tavaly ugyan sikerült ikrával is szaporítania angolnát, a technológiát azonban még nem tartják üzletileg életképesnek, mivel a peték közül csak nagyon kevés kel ki.
AJÁNLOTT LINKEK:
Az angolna-ikrákról szóló tanulmány – angolul (Nature Communications)
