A magyar válogatott San Marino ellen aratott 8-0-s győzelménél nincs is jobb apropó egy kis visszaemlékezésre, kiváltképp akkor, hogy október tizenkettedik napja nemes évforduló a sportág hazai történetében. Ekkor állítottunk ki először nemzeti tizenegyet, az ellenfél a sógorok csapata volt.
1902. október 12-ig csak klubcsapatokkal találkozott Magyarország válogatottja. 1901-ben például három egymást követő napon edződtünk, sorrendben a Richmond AFC (0-4) és a Surrey Wanderers volt az ellenfél, utóbbi két alkalommal is (1-5, illetve 1-6). A Richmond ellen a Millenárison megrendezett meccsen a következő csapat állt fel: Bádonyi Gyula – Lucius Károly, Dr. Goldberger Pál, Ordódy Béla, Windett Fred, Pozsonyi Imre, Koch Nándor, Gillemot Ferenc, Manno Miltiades, Missky Ferenc, Ray Ferenc.
A magyar válogatott ezekben a mezekben játszotta mérkőzéseit 1902 és 2010 között:
Az első hivatalos meccset nem sokan vették komolyan, az Osztrák-Magyar Monarchina területén a labdarúgás még gyerekcipőben járt. Az osztrákok Bécs-Budapest összecsapásként reklámozták (a találkozó előtt az osztrák fővárosban kocsikáztak a magyar játékosokkal, korabeli marketingfogásként és nézőcsalogatóként), ezért több magyar focista lemondta a részvételt, mondván komolytalan lesz a derbi. 1908-ban aztán mégis hivatalos mérkőzésnek ismerte el mindkét szövetség.
500 néző tekintette meg a találkozót a WAC (Wiener Athletiksport Club) stadionjában, a Práterben. A találkozót angol játékvezető fújta (Roland Shires), ami nem volt meglepő, mert a sportág őshazájából gyakran hívtak meg nem csupán bírókat, hanem edzőket is a sportág népszerűsítésére és terjesztésére, a szabályok megismerésére.
Ausztria válogatottjában többen is fiatalok voltak még, egyesek iskolába jártak, és, hogy ne csapják őket ki onnét, álnéven szerepeltek. Méghozzá elég jól, a vége 5-0-s hazai siker lett.
Bécs, Prater-stadion, 500 néző, vezette: Shires (angol)
A két csapat összeállítása:
Ausztria: Philipp Nauss – Eipel (valódi neve: Wilhelm Eipeldauer), Omlady (Emil Wachuda -csapatkapitány) – Felix Hüttl, Rudolf Blässy, Quick (Raimund Mössner) – Julius Wiesner, Gustav Huber, Engelbert Schrammel, Jan (Johann Studnicka), Josef Taurer. Szövetségi kapitány: nem volt.
Magyarország: Bádonyi Gyula (Budapesti Torna Club) – Berán József (Ferencvárosi TC), Gabrovitz Emil (Postás SE) – Koltai József (Ferencvárosi TC), Pozsonyi Imre (Magyar Úszó Egyesület), Bayer Róbert (Magyar Athlétikai Club) – Buda István (Budapesti Torna Club), Steiner Bertalan (33-asok FC), Pokorny József (Ferencvárosi TC), Hajós Alfréd (csapatkapitány – Budapesti Torna Club), Oláh Károly (Budapesti SC). Szövetségi kapitány: Gillemot Ferenc.
Gólszerzők: Tauer (5.), Studnicka (10.), Studnicka, Studnicka, Huber.
Ausztria csapatából heten is a WAC játékosai voltak: Nauss, Omlady, Wiesner, Huber, Schrammel, Studnicka, Tauer. Gyakorlatilag az egész támadósor ebből a csapatból tevődött össze, nagy volt tehát az összeszokottság, a 10. percben már 2-0 volt az állás – hogy a három másik találat mikor született, pontosan nem tudni. A tudósítások szerint a magyar csapat durván játszott, mindenesetre a meccs után megállapodott a két „menedzsment”, miszerint évente két alkalommal Bécsben, illetve Budapesten megmérkőzik a két együttes.
Így állt fel a magyar válogatott az első mérkőzésre – 2 védő, 5 csatár:
A meccs, amelyen szerepelt az olimpiai bajnok Hajós Alfréd is (aki később két meccs erejéig szövetségi kapitány is volt), nem váltott ki túl nagy médiavisszhangot. A lapok és a közvélemény is mással volt elfoglalva aznap: október 12-én avatták ugyanis fel a kolozsvári Mátyás-szobrot.
Hajós egyébként az akkori sportlapban, a Sportvilágban elemezte a találkozót, és ő is a hazaiak összeszokottságát emelte ki, és azt, hogy bár Magyarország válogatottja egyénileg remek focistákból állt, csapatként még nem funkcionált, hiszen a tagok keveset játszottak együtt (a válogatottat a szövetség egyik bizottsága állította össze szavazás útján).
1931. november 20. Az első magyar gól, amelyről már van videófelvétel. Kalmár Jenő szerezte a Csehszlovákia ellen megnyert mérkőzésen (3-0):
A magyar labdarúgó-válogatott második mérkőzését Csehország ellen játszotta 1903. április 5-én. A mieink 2-1-re győztek 1-1-es félidőt követően. A mérkőzésnek a labdarúgás bölcsője, a Csömöri úti Millenáris Sportpálya adott otthont.
Eredetileg az osztrákokkal játszottunk volna, de ők elhalasztották a látogatást, beugrottak hát a csehek. A nagy cseh klubok, például a Slavia Praha visszatartotta játékosait, így megnyílt az út a mieink előtt egy esetleges győzelem megszerzésére. Ez végül sikerült is.
A második hivatalos válogatott mérkőzés, 1903. április 5.:
Magyarország – Csehország (Prága) 2-1 (1-1)
Millenáris, 750 néző
A magyar csapat összeállítása: Sipos Ernő (BTC) – Berán József (FTC), Fehéry Ákos (MUE) – Kiss Gyula (33 FC), Koltai József (FTC) – Gorszky Tivadar (FTC) – Braun Ferenc (FTC), Károly Jenő (MTK), Niesner Aladár (MFC), Minder Frigyes (Postás SE), Borbás Gáspár (FTC). Szövetségi kapitány: Gillemot Ferenc.
Gólok: Borbás (16.), Minder (78.), illetve Rezek (9.)
3. mérkőzés, 1903. június 3.: Magyarország – Ausztria 3-2 (1-0)
A helyszín a Margitsziget, a MAC-pálya
Gólok: Pokorny (24., 65.), Buda (52.), illetve Pulchert (60.), Studnicka (70.)
„a győzelem mindig kedves, de tízszeresen kedves akkor, ha a magyar győzi le az osztrákot, és hozzá váratlanul.”– írta a Nemzeti Sport 1903. június 4-én.
4. mérkőzés, 1903. október 11.: Magyarország – Ausztria 4-2 (1-1)
5. mérkőzés, 1904. június 2.: Magyarország – Ausztria 3-0 (1-0)
Magyar mágia
Magyarország a világ egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező futballhatalma (volt).
1938 – világbajnoki döntő: Olaszország – Magyarország 4-2
A labdarúgásról hazánkban először 1879-ben írtak, Molnár Lajos Atlétikai gyakorlatok című könyvében. 1882-ben Szabadtéri Játszó Társaságot alapítanak a pesti református gimnéziumban, 1890-ben pedig a Sport Világ című lapban megjelennek a szabályok is.
Az első csapatot Löwenrosen Károly alakította ki a Törekvés dalárda tagjaiból. A munkásokból álló csapatok három hónapos felkészülés után, 1896. november 1-jén a Pékerdő egyik tisztásán (a mai MTK-pálya környékén) megmérkőztek. Hóesés közben játszottak, összesen 20 percig, akkor le kellett fújni a találkozót, mert hárman is eltörték a bokájukat.
1897. május 9-én lejátszották az első hivatalos mérkőzést, a Budapesti Torna Club (BTC) két csapata csapott össze. Az első nemzetközi meccset a BTC játszotta a Vienna Cricket and Football Club ellen (0-2). A MAC-nak angol edzője volt, egyre jobban középpontba került a sportág.
1901. január 19-én az István főherceg Szálló különtermében megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ). Az MLSZ első elnökének Jász Gézát választották. Kiírták a magyar bajnokságot, az első bajnokit a BTC játszotta a BSC együttesével.
A már említett mérkőzéseken bemutatkozott a magyar válogatott is. Az első filmen is archivált mérkőzést 1907. november 3-án játszotta a válogatott (Magyarország – Ausztria 4:1) Ez volt a 14. mérkőzés.
1908. november 1-jén fogadtuk az angolokat, a mai napig az a válogatott legsúlyosabb veresége, 7-0-ra győztek a sportág kitalálói.
Magyarország 1907-ben lett a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség, a FIFA tagja.
A nemzeti csapat először 1912-ben szerepelt olimpián. Első meccsünkön 7-0-ra kikaptunk az angoloktól, de legyőztük a németeket és az osztrákokat, így miénk lett a vigaszdíj (Schlosser Imre négy gólt szerzett).
Anglia – Magyarország 3-6 – Az Évszázad mérkőzése:
És a visszavágó, amelyről kevés szó esik: Magyarország – Anglia 7-1 (1954. május 23.)
További mérföldkövek
A válogatott 9 világbajnokságon vett részt (először 1934-ben, utoljára 1986-ban), 1938-ban és 1954-ben ezüstérmet szerzett, miután a döntőben kikapott Olaszországtól, illetve a berni fináléban Puskásék Németországtól.
Az 1964-es Európa-bajnokságon csapatunk bronzérmes lett. Az 1952-es, az 1964-es és az 1968-as olimpián aranyérmet szereztek csapataink. A magyar válogatott (az Aranycsapat) 1950. június 4. és 1954. június 30. között 30 mérkőzésen keresztül veretlen maradt. 1972-ben ezüst-, 1960-ban olimpiai bronzérmes lett Magyarország.
Legnagyobb arányú győzelmek:
1912. július 14.: Oroszország – Magyarország 0-12
1926. június 12. Magyarország – Franciaország 13-1
1950. szeptember 24. Magyarország – Albánia 12-0
A válogatott legnagyobb hatású győzelme az 1953. november 27-én, a londoni Wembley-stadionban aratott 6-3-as győzelem volt, amelyen először kapott ki Anglia hazai pályán.
1966, világbajnokság: Magyarország – Brazília 3-1
A válogatott legutóbbi nagy sikere 1996-ra vezethető vissza, akkor a fiatalok részt vehettek az olimpián. Ott végül három vereséggel búcsúztak (Brazília, Nigéria és Japán ellen).
Csapatunk összesen 32 világbajnoki mérkőzést játszott, ezeken 15 győzelem, 3 döntetlen és 14 vereség a mérleg.
A válogatottnak eddig összesen 63 szövetségi kapitánya volt.
A nemzeti csapat jelenleg az 52. helyen áll az 1993 óta vezetett világranglistán.
Magyarország – Salvador 10-1, a világbajnokságok történetében a legnagyobb különbségű győzelem. 1982. június 15.:
A legtöbb válogatottsággal bíró játékosok: Bozsik József 101 (1947-62), Fazekas László 92 (1968-83), Grosics Gyula 86 (1947-62), Puskás Ferenc 85 (1945-56), Garaba Imre 82 (1980-91)
A legtöbb gólt szerző játékosok: Puskás Ferenc 84 (1945-56), Kocsis Sándor 75 (1948-56), Schlosser Imre 59 (1906-27), Tichy Lajos 51 (1955-64), Dr. Sárosi György 42 (1931-43)
Magyarország – Brazília 3-0 (1986. március 16.) Esterházy gólja. A számunkra utolsó világbajnokságon aztán következett a nagy kudarc, a szovjetek elleni 0-6.
A magyar válogatott kicsit visszahozott valamit a régi emlékekből, amikor 2010. október 8-án 8-0-ra legyőzte San Marinót.
AJÁNLOTT LINKEK, FORRÁSOK:
A magyar labdarúgó válogatott
MAGYARFUTBALL.HU – remek lexikon a magyar labdarúgásról
Az első válogatott meccs helyszíne
